A Bánkitó fesztilvál második napjára a fesztiválozók már teljesen belakták a terepet. Nem csoda, hisz itt a hétvége és szuper nyári időnk van. De mielőtt belevágunk a bulik, koncertek ecsetelgetésébe, nézzük meg, hogy milyen is családdal átélni a bánki pörgést.

Ahogy így tapasztalom, a gyerekeknek a fesztiválpörgés, az érdekes emberek, az élőzene alapban bejön, de azért egy magára valamit adó rendezvénynek illik a gyerekprogramokra is figyelnie, még akkor is, ha családok nem számítanak elsődleges célközönségnek. Nos, a Bánkitó fesztivált szervező Marom Klub Egyesület figyelt a családokra is. Egyrészt 12 év alatti gyerekek felnőtt kísérővel ingyen jöhetnek. Másrészt a Nádas kemping területén egész napos gyerekfoglalkoztató, gyerekmegőrző van, ráadásul kellemes árnyékos helyen. Itt a Müszi csinálja a programokat, pl újrahasznosítható alapanyagokból lehet alkotni ezt meg azt.

Szerencsés kombináció, hogy közben a kissé odébb fekvő büféből Tilos rádiós dj-k szetjei szólnak. Ottjártunkkor pl kellemes klasszik reggae és dub muzsika töltötte be a kempinget. És amíg a gyerekek játszottak sikerült szóba elegyednem egy svájci sráccal, aki elmondása szerint 6 éve vezet egy sankt galleni rádióban jamaikai gyökerű zenékre alapozott műsort, és közben party-fesztivál dj-ként is pörög. Most itt Bánkon nyaralni, bulizni van magyar rokonainál. Ahogy így dumáltunk a fesztiválról, hamar egy nevezőre jutottunk, hogy nagyon király itt a légkör és hogy külön pozitív, hogy nem nyomja el a fesztivált szponzorok, reklámok, hirdetések hada.

De vissza a családhoz, mert természetesen gyerekekkel más a fesztivál ritmusa, mint nélkülük. Az étkezésekre, a tisztaságra, a gyerekek tempójára, stb. oda kell figyelni. Így aztán a néha türelmetlen apukának többször vissza kell vennie, mert nem minden betervezezett programra jut el, vagy csak félig lát előadásokat. És persze egy jó tanács: 3 éves gyerek babakocsiját ne hagyjátok otthon, még egy ilyen emberi léptékű fesztiválon sem, kis dobszerkót, hangszereket viszont hozhattok…

Azért a gyerekek mellé bepréseltem két előadást. Egyet majdnem végig, egyből meg ízelítő szinten. Mint említettem korábban, a bánki fesztiválon fontosak a különböző szociális, társadalmi, közéleti témák.

„Az idei fesztivál civil és kulturális programjait összetartó központi motívum a sérülékeny csoportok láthatóvá tétele és a közügyekhez való hozzáférés kérdése.”

– ahogy a műsorfüzetben is áll. Péntek délután ennek jegyében először megnéztem a Polgármesteri Hivatalban kiállított ACCESSories c. fotókiállítást és beültem a kiállítás keletkezését és utóéletét boncolgató beszélgetésre. Maga a kiállítás a CEU (Central European University) Roma Access Programjának diákjainak és Jókúti András fiatal fotóművész együttgondolkodásából és együttműködéséből született. A cím a mainstream társadalom által a roma közösség tagjaira aggatott „függelékekre, kiegészítőkre” utal. Ezeknek a „függelékeknek” és a fotók kompozíciójának segítségével járja körül a kiállítás az előítéletek témakörét – az alkotók szándéka szerint messze nem a szokásos szociofotós-szájbarágós módon.

A jó kis beszélgetés után elcsíptem még Hó Mártonék koncertjének a végét. Bár már hallottam őket korábban is (hála a Popméter csapat szervezkedéseinek!), a szövegvilág még most is meg tud ragadni, annyira eltér a megszokott hazai alter-vonaltól és annyira működik.

Koncert után vacsora, és így sikerült lekésnem az elmúltnégyév ellenzéki mozgalmainak eredményeit és csetlésbotlásait boncolgató fórum első feléről. A Milla, a HaHa és az Alkotmány nem játék! egy-egy karakteres aktivistája boncolgatta a közelmúlt eseményeit és tervezgette a közeljövőt. De innen is lépni kellett tovább, és ez így jó, mert attól fesztivál a fesztivál, hogy valami jóról mindig lemaradsz.

Egy Mary Popkids beállást kellett otthagynunk a tóparton, hogy a Táborban elérjük a Puszi koncertet. És mire odaértünk természetesen bealudt családunk legifjabb tagja, azaz mehettünk is vissza a tó partján lévő szálláshelyünkre. De azért így is elcsíptünk egy Balaton feldolgozást és már majdnem a megboldogult 80-as években éreztem magam, amikor megláttam-hallottam a törött kezű scratch-mestert a színpad hátsó részén. Innen is üdvözlet neki, nem lehet egyszerű. Átérzem.

Miután a család egy fárasztó nap után lepihent, én még visszaindultam az éjszakába, hisz a péntek este igazi fesztiválpörgést ígért. Erre az éjszakára az S*10 cirkuszsátor lett a bázisom és semmiről nem késtem le, mert egyórás csúszásban volt a program. A pletykák szerint ezt annak köszönhetjük, hogy délután a katasztrófavédelem (hú, ez de jó szó) egy nemlétező viharra hivatkozva elrendelte a sátor lebontását. Viharnak ugyan a szele sem járt erre, de a csúszás, az megvolt a programban. A lényeg, hogy a Soulclap liveact-re már szépen összegyűltek a népek. A négy kütyüs srác előtt folyamatosan váltotta egymást a fuvola és a trombita, illetve a billentyű. Ember nem mondta volna meg, hogy egy nagy impróba csöppentünk, annyira jó volt az íve a bulinak, és ezért sajnálta mindenki a sátorban a semmiből előugró áramkimaradást.

De végülis a buli újraindítása nem is volt annyira gáz, mert jött a Deephlux, és az ő súlyosabb zenéjükre kellett egy kis ráhangolódás. (Itt olvashatjátok velük készült korábbi interjúnkat.) Minden tisztelet a fesztiválszervezőké, hogy egy ilyen bandát is bevállalnak, hisz zeneileg nagyon profik, de nem a könnyebbik végét fogják meg a fesztiválközönség szórakoztatásának. A downtempo-ba ágyazott neosoul témákhoz jól megy az énekes jellegzetes hangja. Nem is értem, hogy a kb két éves együttesnek hogyhogy ez csak a harmadik koncertje volt.

A Deephlux után Berger Dalma és Dizko Stu erre az alkalomra összeállt formációja lépett a színpadra. Berger Dalmát még a Singas Project-es időszakában ismertem meg és iszonyat bejön, ahogy énekel. Dalma persze öltözködésben most is hozta a tőle várható excentrikusságot és a rá jellemző módon a mikrofonállvány sem maradhatott nyugton egy percre sem, de a lényeg, hogy a színpadon megint egyedi és minőségi produkciót láthattunk.

Ekkorra már kezdtem elfáradni és elhagytam S*10-es bázisomat. Belehallgattam még a Belga konc utolsó számába a kicsordulásig teli északi színpadon, és ezzel offoltam magam péntekre.

Bánkitó fesztivál 2014, első nap >
Bánkitó fesztivál 2014, második nap >
Bánkitó fesztivál 2014, harmadik nap >

Bánkitó fesztivál hivatalos honlap >