Szombatra, a Bánkitó fesztivál utolsó napjára megérkezett az igazi nyár és egyben a rendezvény történetében először a szervezők kénytelenek voltak korlátozni a beengedést, mert minden jegy elkelt. Fullos utolsó nap volt.

Szóval szombatra megtelt Bánk és nap közben az egész tópartnak volt egy erős nyaralós-táboros hangulata. Üres stéget képtelenség volt találni, a strandon napozó emberek hevertek a parton, a Nádas kempingben laza zenét hallgatva dumálnak a szülők, míg gyerekeik játszanak.

De a nyári lazulás mellett délutánra felpörögtek a fesztivál egyik alapját adó beszélgetések, fórumok, előadások, workshopok. Több helyről is jött a visszajelzés, hogy ezek a programok nem alibiként, vagy imázsjavító töltelékként vannak, hanem jól látogatottak és tartalmasak. Bár azért a kánikula, a vízpart, a haverok, stb. nagy konkurenciái az elmélyült beszélgetéseknek – ezt meg kell hagyni.

Délután négy-öt körül már érződik, hogy a szombat a leglátogatottabb nap. A hírek szerint a szervezőknek a fesztivál hat éves történetében most először kellett szembenézniük azzal, hogy teltház van, nekünk pedig azzal kellett szembesülnünk fél ötkor, hogy a Tó színpad mellett a lángosos és a hamburgeres is bezárt. Ígérték, hogy este megint lesznek, de ez minket nem vigasztalt.

Viszont pont ekkor botlottunk bele a Soharóza kórus koncertsétájába. A műsorfüzet szerint a kórus minden megjelenése „játék és kísérlet”, és be kell vallanom, hogy a kortárs improvizációs kórusművekhez egyáltalán nem szokott füleimnek átjött ez a definíció. Különösen az, hogy kísérleti.
Ezek után Bahama Bánk-on (azaz a Nádas kempingben) kötöttünk ki, ahol a gyerekeknek még mindig kézműveskedés volt, plusz tök jó kis mozgást és figyelmet fejlesztő drámajátékok. Itt összefutottunk egy régebbi egri ismerőssel (üdv, Andrejja) és az ő ismerőseivel és a gyerekjátékok között jól eldumálgattunk.

Az estébe már gyerekek nélkül és – meg kell hagyni – elég fáradtan vetettem bele magam. A tóparton meghallgattam a szépen-lassan befutó Middlemist Red-et, akik egyben a Tó színpad utolsó koncertjét is adták. A négy huszonegykét éves srácot idén először az Index, majd mostanában a Deezer kapta vállára. Zeneileg mondjuk nem az én világom, de teljesen egyben voltak, és sorbanálláshoz is tökéletes volt. A kávé is rendben volt.

Middlemist Red a Bánkitó fesztiválon – foto: Bankitó fb oldal

Innen beálltam abba a tízperces zarándoklatba, ami a Táborig, azaz az éjszakai fesztiválhelyszínig vezetett. Nagy terveim nem voltak: az Amoeba & Fixi4 koncertet szerettem volna megnézni, mert őket még nem láttam, és a Morningdeert szerettem volna meghallgatni, mert őket már hallottam. 50%-osan sikerült végrehajtanom ezt a nagyívűnek nem nevezhető tervet, mert a Morningdeer nem tűnt fel a cirkuszi sátorban. Mondjuk ez az érzékeny zene nem is illet volna a színpad szombati line upjába. Erős a gyanú, hogy egy elírás történt a programfüzetben. Viszont így hosszú évek után megint voltam punk koncerten. Kegyelemkettes.

Az Amoeba & Fixi4 viszont nagyot hozott a másik színpadon. Az egésznek van egy saját szubkulturális hangulata, érdekes figurák mozognak a színpadon, bemozgatják a közönséget is funk-jazz-hiphop keverékükkel. Utánuk Zagart már nem vártam meg, hanem háromnapos fáradtságtól vezényelve elhagytam a magas fordulatszámon pörgő szombat éjszakai Bánkitó fesztivált.

Ilyenkor szoktak összefoglalóan pár értékelő szót szólni, de a Part magazin másik lelkes szerkesztője, aki önkéntesként tolta végig a fesztivált, ígért még egy írást e tárgyban. Szóval várom Norbi véleményét. Addig is annyit, hogy mi jövőre tervezzük megint a részvételt, mert ennyi és ilyen kiszakadás kell nekünk.

Bánkitó fesztivál 2014, első nap >
Bánkitó fesztivál 2014, második nap >
Bánkitó fesztivál 2014, harmadik nap >

Bánkitó fesztivál hivatalos honlap >