Part: Mikor, milyen hatásra kezdtél el énekelni-zenélni?
Noémi: Körülbelül azóta éneklem, amióta az eszemet tudom. Már egészen kiskoromtól „élvezhették” a wc-n adott koncertjeimet a szomszédok. Hangszeren játszani komolyabban 7 évesen kezdtem, zongorázni tanultam, de nem szerettem bele. 3 év után befejeztem, de 12 évesen megismerkedtem a gitárral. Klasszikus darabokkal kezdtem, de mellette játszottam feldolgozásokat is, majd 15 évesen megismertem Szeverényi Orsit, aki a dalírásra ösztönzött.
Part: A szóló projekted előtt a „Lenolaj” nevű duóban játszottál. Melyek a legszebb emlékek ebből az időszakból?
Noémi: Igen, az előbb említett barátnőmmel alakítottunk egy duót, sajnos elég kevés fellépésünk volt, mivel utána az élet őt Szegedre, engem Egerbe sodort. A legszebb emlékek? Nem is tudom. Talán az első megmérettetésünk, ami egy helyi ki mit tud volt. Nagyon izgultunk és nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk. Az volt az első alkalom, hogy színpadon zenéltünk.
Part: Elég sokat ingázhatsz a család és a főiskola, Eger és Békéscsaba között. Mennyire tudnak megihletni a hosszú utak, visszaköszön-e szerinted az alföldi napfényes miliő a szövegeidből?
Noémi: Hmm… nem tudom hogy van-e az Alföldnek napfényes miliője, vagy hogy napfényesebb-e mint Eger dombságai, de tény hogy megszerettem a 4 és fél órás utakat, sokszor száll meg az ihlet olyankor. Azok a hangulatok, amiket akkor élek át, valószínűleg érezhetőek a dalaimban, vagy legalábbis nagyon remélem.
Part: Elég gyorsan keresett előadó lettél az egri bárzenében, s megtörténtek az első lépések a szólókarriered kiépítése felé. Lehet célközönségnek a főiskolásokat tekinteni? Vagy dal válogatja?
Noémi: Nem mondanám, hogy gyorsan keresett lettem, az tény hogy sikerült egy-két helyen fellépni (vagy sikerülni fog), és ez leginkább Bók Tamásnak köszönhető, aki nagyon lelkiismeretesen egyengeti utamat. Magán a célközönségen különösebben sosem gondolkoztam, azt hiszem a zeném nem annyira specifikusan fiatalközpontú mint mondjuk sok pörgősebb zenét játszó együttesé. Ez legfőképpen abból is adódik, hogy egy gitárral egy bizonyos légkör teremthető meg, ami szerintem például az idősebbek számára is kellemes lehet. Az persze más kérdés, hogy mivel 20 éves vagyok, az én problémáim a fiatalok problémái, esetleg ez irányíthatja a zenémet inkább a főiskolások felé.
Part: Hogyan készült el a „szerda 5” című demo anyagod, miért ez lett a neve és milyennek ítéled a fogadtatását?
Noémi: A szerda 5 a Líceum TV stúdiójában készült, a már imént említett Bók Tomi segédletével. Mivel ez nem egy profi hangstúdió, a minőség sem tökéletes, valamint csak egy ének és egy gitár sávot vettünk fel, annak ellenére, hogy akár énekelhettem volna fel több szólamot is esetleg, de nem akartuk túlbonyolítani, az egyszerűségre törekedtünk. A szerda 5 név pedig egész egyszerűen annyi, hogy általában szerdán 5 órakor találkoztunk hogy a számokon dolgozzunk. A fogadtatásról pedig azt gondolom, hogy bár nem robbant óriásit, de teljesen rendben volt. Sok bíztatást kaptam, ami segített a folytatásban. De nem promótáltuk az anyagot vagy ilyesmi..inkább annyi volt a lényege, hogy legyen egy-két olyan felvétel, amit meg lehet mutatni az embereknek.
Part: Három szóval hogyan jellemeznéd a zenéd?
Noémi: Hát ez szörnyen nehéz. Lélek, Eső, Állatok.
Part: Milyen zenekarok, művészek motiváltak a dalszövegírásban?
Noémi: A szövegeim nagyon belülről jönnek, ennek ellenére persze voltak rám hatással művészek, de igyekszem mindig nagyon befelé figyelni az írás közben. Azért megemlíteném Alanis Morissette-et, Laura Marlingot, A Heaven Street Sevent, Hiperkarmát, Emil Rulez-t és persze Szeverényi Orsit.
Part: Hogyan tovább, mik a tervek a közeljövőre?
Noémi: Legfőképpen rutint szeretnék szerezni a szereplésben, sok helyen zenélni, új inspiráló embereket megismerni és persze egyre jobb dalokat írni és jobb előadóvá válni.
írta: kuznyecov