Fülbemászó dallamok – Random Acoustic interjú


Már több éve történt, hogy – hála egri kötődéseimnek – volt szerencsém megismerni egy csöppnyi gyöngyösi csapatot, akik csöppnyi koncertjükkel egy igen emlékezetes koncertet adtak többed magamnak. Az azóta eltelt évek pedig még több hasonló, hozzájuk kötődő emléket eredményeztek, ők is és mi is sok utat megjártunk, és most ismét egymásba futottunk, ezúttal viszont nem koncert, hanem egy interjú erejéig. Ők a Random Acoustic!

A hozzájuk kötődő első koncertélményem egy budapesti fellépésük volt pár egri cimbora társaságában valahol az Oktogon környékén. A hely egy átlagos nagyvárosi lebuj volt a föld alatt, vegyes arcokkal – fiatalok, idősebbek egyaránt -, de ami azonnal feltűnt, hogy sok a visszajáró vendég, hisz már a hangoláskor mentek a baráti odaszúrások banda és közönsége között. Ami pedig ezután jött még inkább megértette velem, miért is alakulhatott ki ilyen baráti viszony a két fél közt. Mert tényleg egy barátságos társaság állt a színpadon, akik mindenki számára ismerős dallamokat játszanak egyértelműen a közönségért, meghintve azt a maguk saját könnyed stílusában egy csipetnyi dilivel.

“Stílustól függetlenül bármi jöhet, amibe egy kicsit többet képesek vagyunk belehallani és feldolgozni azt a saját kreált stílusunkban.”

Beszélgetésünk során a srácok elmondták azt is, hogy már ők maguk sem tudják mikor és hogyan alakultak pontosan, inkább úgy mond fokozatosan épült fel a mostani felállásuk – Tufescu Csenge (ének), Czirák Balázs (gitár), Körmöczi Róbert (ütőshangszerek), Kápolnási Tamás (zongora). Csenge és Balázs évekig játszottak közösen egy nagyobb zenekarban, és amellett – saját maguk szórakoztatására – kezdtek el akusztikus formában zenélgetni. Már jó pár éve így ment a dolog, amikor az RTL Klub felkérésére részt vettek egy tehetségkutatón, és mivel egy kerekebb egészként szerettek volna pódiumra állni, így került a képbe elsőnek Robi, akivel kiegészülve még kiegyensúlyozottabb lett a csapat, és hogy az utolsó hiányérzetet is megszüntessék magukban és kialakuljon a relatíve végleges “team”, jött Tomi a bandához. Bár végleges formációról még így sem lehetne beszélni, hisz azóta is többször vendégzenészekkel és énekesekkel lépnek fel, ilyen például Maticsek Viki (vocal) is. Szóval mondhatni ez is csak egy ilyen “random” dolog.

“Nem tudatos döntés volt. Az emberek érdeklődése sarkallt arra, hogy foglalkozzunk a dologgal kicsit komolyabb szinten. Meg ahogy alakult a zenekar apránként, nekünk is egyre nagyobb örömet okozott a közös muzsikálás.”

Ami még inkább szimpatikussá tette őket a számomra az az volt, hogy mindig minden koncertből láthatóan ki akarják hozni a maximumot. Nincs unottan végigzenélt koncert, nincs “vesztett helyzet”, csak mosoly és vidámság, mindig amikor kell. A legutóbb például a Tesla-ban néztük meg őket, és bár a kihangosítás és a fény sem volt a legjobb, és a koncert elején nem is voltak túl sokan, pár szám után még is azt vettük észre, hogy nincs több szabad asztal és Csenge vidáman ült ki egy bárszékre, kicsit közelebb a közönséghez, és sokszor már humoristákhoz illően “provokálta” őket jobb hangulatra – megjegyzem, sikerrel.

“Számomra minden koncert egyedi és megismételhetetlen. Mindegyik más valamiért-valamiben. Mindig ugyan úgy izgulok, mindig a legjobbat próbálom én is és a srácok is kihozni magunkból. Nem tudok egyet sem kiemelni. Mindet imádtam és imádni is fogom!”

Zeneileg egyébként a Random Acoustic bandáját egy tipikus feldolgozás zenekarnak lehetne mondani, de műfaji színességét tekintve még sem mondanám annak, hisz Amy Winehouse-tól a Jamiroquai-on át egészen akár a Queen-ig mindenféle stílusban játszanak, mindig ahogy a hangulat is adja. Ráadásul az interjún Csenge elárulta azt is, hogy gyakori téma beszélgetéseik során, hogy saját alkotásokkal is színpadra álljanak, főleg mióta az Éter Feszten stúdió időt nyertek, de addig amíg “tökéleteset” nem sikerül alkotni, nem szeretnének semmit sem elsietni.

“Próbálok mindig szakítani az írásra egy kis időt, de mindig mindent újra írok, mert soha nem tetszik amit előzőleg félbe hagytam… Így lássuk be nehéz. Ez amolyan lelki kérdés nálam, hisz ilyen erővel akár pucéran is kiállhatnék a színpadra.”

Fellépéseiket tekintve egyébként igen gyakran játszanak országszerte, leggyakrabban persze Budapesten, illetve a tokaji és a balatoni régiókban, és a budapesti lista egyre csak bővül, mivel lassan rendszeresnek mondhatóak koncertjeik a Teslaban és a Mazel Tovban, de említhetnénk még akár az Old Mans-es és a Prosit báros koncertjeiket is. A legnagyobb durranás pedig még csak most következik, hisz szeptember 18.-án a Gyöngyösi szüreti napok és fehérbor fesztiválon lépnek fel, két vendégfellépővel karöltve – Maticsek Viki (vocal) és Baranyi Geresz (basszusgitár). De, ha lemaradnátok sem szabad szomorkodni, köszönhetően annak, hogy szeptember 30.-án ismét visszatérnek Budapestre a Mazel Tovba, ezután pedig október elején ismét Gyöngyösön koncerteznek majd! Így vagy úgy, ha már adott ennyi lehetőség érdemes legalább egyszer megnéznünk őket, hisz igényes zenéket hallhatunk igényes és mégis egyedi előadásban. No meg, ha egyszer ott vagyunk hamar rájövünk, hogy nem bántuk meg, és valószínűleg ott leszünk máskor is amikor csak tehetjük.

Megjegyzés készítése