Evés közben jön meg az étvágy! – East Fest 2014

Már a hazafelé úton azon gondolkodtam, de rég is volt már, hogy Butapestről vonatozva azon izgultam mit hozhat az este “otthon”? Most még is izgultam, vagy inkább csak kíváncsi voltam? Jó kérdés! Mindenesetre az alapjában véve nyugodt kisváros – Mezőtúr – most teljesen felbolydult. “Ezt tudtam is, csak nem sejtettem!” – hogy így lesz. Legalább is, ami a strand környékét illeti ez mindenképpen igaz. Hogy miért? Az alant látható videó mindenképp útbaigazítást adhat, hisz még mindig itt az utolsó nap! Még mindig tart! Aki még nem tette, irány az East Fest 2014!

A fürdőzéshez való lehetőséget kalóz módjára elragadó fiatalok teljesen ellepték a várost már a nyitány napján. A vasútállomásról édes otthonomba tartva és a fesztivál bejáratát útba ejtve konstatálhattam – no igen, fesztivál színhelyre érkeztünk… A fiatalok termeszek módjára – persze jó értelemben nézve -, de befoglalták az utakat. Csendes fesztivál szlalom vette kezdetét, amit az ehhez hozzászokott lelkem valószínű jobban élvezhetett, mint a munkába menő vagy onnan jövő biciklisek és autós helyiek. Bár meg kell jegyezni, a kissé lassú araszolgatás mellett is mosolygós arcok fogadtak minket a helyiek részéről. A jegyárusító pultoknál kígyózó sorok, bár a jegyek átvétele még így is zökkenőmentesnek volt nevezhető – hisz nincs fesztivál egy kis sorban állás nélkül, ezt sose feledjük és ne is türelmetlenkedjünk. Bulizni jöttünk, vagy mifene. A sörcsapoknál pedig forró motorral berregő, még is jéghideg sörcsapok dolgoztak a hűsítőn. Jó idő, napsütés, csinos lányok és jó kedvtől hangos srácok. Már a kezdést ez jellemezte. Amit még a – tapasztalt fesztiválozók számára semmiképp sem újdonságképp ható – jól megszokott mezőtúri hirtelen jött viharos eső sem tudott az első napon megdönteni.

És ahogy már oly sokszor tapasztalhattuk, most is mondhatjuk, hogy evés közben jött meg az étvágy, mert a fesztiválon a koncertek és az egész hangulat finoman adagolva tette egyre telhetetlenebbé az embert napról-napra, hogy senki se akarjon hazamenni. Eredmény? Reggelig tartó talpalávaló. Fűben – sárban – ülős reggeli somolygós mosolygás! Majd kevés alvással ébredés és rövid tervezés a déli kávé mellett, hogyan is férhet bele még minden a mai napba. Regenerálódás, strand, kis homokfoci – és itt szívfájdalmam meg kel említenem, mert hogy idén sajnos nincs vízi foci a feszten, na de majd talán next… – aztán jöhetnek a koncertek estére!

Azok számára, akik nem tudnák mik lesznek, miért érdemes még útra kelni a programot javasolnám fellapozni, itt adok is hozzá segítséget! Túlragozni nem szeretném – egyébként is várnak minket. Este találkozunk! Várunk titeket, ahogy a fesztivál is vár minket. Még korán van, de ez az utolsó nap ne feledjük! Javaslom használjátok ki, mert utána újabb évet kell várni, hogy megtapasztalhassuk, milyen is az mikor a buli közben jövünk rá, van még tovább, és már az eső sem érdekel…! Végezetül pedig az este általunk leginkább várt fellépőjével kívánunk nektek ferge-teges hajrát! Hajrá Mezőtúr! Hajrá East Fest!

Megjegyzés készítése