Górcső alatt – East Fest 2014

Még egy fesztivál kipipálva erre az évre – mondhatja sóvárogva a nagyérdemű -, de bizton mondhatjuk, az idei után az biztos, hogy jövőre is mehetünk az Alföldre. Vasárnappal lezárult Kelet-Magyarország legújabbnak mondható fesztiválja, az East Fest. Lássátok hát – vagy olvassátok inkább – mi mit éreztünk és tapasztaltunk az idei mezőtúri fesztiválon!

Mint tősgyökeres mezőtúri és fanatikus fesztiválozó már az elején leszögezném, igen nehéz úgy írnom véleményt az East Fest-ről, hogy némi elfogultság ne szoruljon soraim közé. Ugyanakkor a következő sorokban megpróbálok minden általam átélt élményt górcső alá venni, – és más korábbi fesztiválok tapasztalataiból merítve – megfelelő képet adni az olvasóknak az idei fesztiválról, illetve annak minden pozitívumáról és negatívumáról egyaránt. Mivel a jó kritika mindig építő jellegű és szükséges – remélem ez is az lesz -, szeretnék kicsit egyenesebb képet alkotva írni, olykor a fesztivál utáni fórumokon írtakat is figyelembe véve. Elvégre mindig lehet jó, de mindig lehet jobb is, és ez mindenki érdeke.

Mivel egy fesztiválon az első a zene, azt hiszem innen kezdeném írásom. A mezőtúri fesztivál szervezői tökéletesen alkotják a rendezvényt a fellépőket figyelembe véve. Már-már mondhatni tipikusan építkeznek, olyan hazai fellépőket elhozva nekünk, amiket egy kis túlzással mondva mindenki szerethet és amik között mindenki találhat magának valót. És ez tényleg így van, mert azt mondják sokan  “mindenki magából indul ki”, de saját igényeimet – a zenét illetően – figyelembe véve elég válogatósnak mondanám az ízlésem és ennek ellenére találtam fülemnek többször is kellemes dallamokat. Sőt, a zenekarok nagy többségét a helyiek vagy környékbeliek az esetek nagy többségében csak hosszú utazásokkal tudják meghallgatni/megnézni, így még nagyobb pozitívum azok leszervezése.

De azért szükséges az a “kis túlzással” jelző azt kell mondanom. A fórumokat olvasgatva, illetve “hazai” ember lévén sok szintén jelenlévő baráttal, ismerőssel beszélgetve meg kell jegyeznem, hogy volna még mit tökéletesíteni az esemény zenei sokszínűségét illetően. Engem kezdésnek blokkolt kicsit a retro sátor, ami a vidéki zenei viszonylatokat figyelembe véve – minden nemű degradáció nélkül – érthetőnek is mondható, de hozzávéve azt, hogy a másik “elektronikus zenei színpad” lényegében disco volt, egyrészt a hithű fesztiválozó jogosan forgolódhatott azon, hogy hol is van. Másrészt a – valljuk be – igényesebb elektro funok, ahogy az a beszélgetésekből is kiderült, jogosan húzhatták a szájukat a hiányosságok miatt. Bár néha, elvétve hallhattunk dubstepre emlékeztető, vagy olykor tört ütemeket, de a négy negyed igényes oldala teljes mértékben elmaradt, ahogy igazából a klasszikus tört ütemeké is. Már pedig az igazi fesztivál after hangulatnak ezek manapság már nélkülözhetetlen elemei ahhoz, hogy valaki igazán magasra törhessen a hazai porondon. Itt meg kell jegyezni, a fesztivál költségvetése sem feltétlen olyan, ami egyelőre alapot nyújtana ehhez. Illetve nyilván a fesztivál árak is csúnyán megéreznék a nagyobb fellépőket, ami nem illeszkedne a rendezvény ember- és szórakozásbarát marketingjéhez. Viszont itt megint csak fel lehetne hozni egy cáfolatot, mert voltam már jelen olyan fesztiválon, ami a mezőtúrinál is kisebb volt, az elektro nevek is elsőre hasonlóan aprók voltak – javarészt nem is ismertem őket – még is olyat pörgettek a talp alá, hogy azt egy Balaton Sound is megirigyelte volna. Szóval érdemes figyelni, mert kis pénzből is lehet okosan gazdálkodni, és néha kicsit muszáj nagyot merni, ha tényleg oda szeretnénk kerülni az élvonalba. Márpedig oda szeretnénk az biztos, ami felé jó úton is haladunk egyébként!

Egy másik, többek által is megjegyzett hiányosságra is fel kell hívnom ugyanakkor a figyelmet: a koncertzenék sokszínűségére, mivel több olyan stílus is hiánycikk volt, amiből egyébként hazai porondot nézve is lehetett volna nagyot húzni, legyen szó akár egy-két zúzós hardcore zenekarról, vagy akár más könnyű vagy rock zenei irányzatról (jazz, funk, stb). Ráadásul mind-mind csak felfelé dobták volna a színvonalat és a választékot is, akár csak egy napközbeni koncertezésre gondolva, mert mindenképpen jobb lett volna, ha már csak halkabban is, de szól valami “élő” napközben is, és nem pedig a “rádió”. Ettől függetlenül én viszont adnék egy jó jegyet a szervezőknek, mert a fesztivál hangzása viszont nagyon jó volt, nem voltak akadások a hangban, ahogy hangfal recsegés sem, és ez nagyon-nagyon fontos. Ami egyébként sajnos egyre több hazai fesztiválon jelen szokott lenni és igen kellemetlen tud lenni a figyelmes füleknek. A koncertek tisztán és szépen szóltak, és – a fellépők milyenségétől függetlenül – a hangulat tényleg jó volt, hisz bizonyítéknak ott van a több száz (vagy több ezer?) fiatal, aki reggelig ropta úgy, hogy azt még a város szélén lévő laktanya is megemlegette azt hiszem, ahogy én magam is, mikor sajgó szívvel és lábakkal ballagtam fáradtam a buli végén haza.

A helyszín. Az első két alkalommal (2012, 2013) sajnos én nem voltam jelen a fesztiválon. Csak barátaim elbeszéléseiből és a képekből informálódtam a kialakításról, ami a korábbi Wan2 fesztiválról már egyébként ismerős volt számomra. A régihez képest mindenképpen előrelépést mutatott azt kell mondanom, mind átjárhatóság, mind bőség tekintetében. Ugyanakkor meg kell jegyeznem a színpadok elhelyezésében kicsit pontosíthattak volna a szervezők, mivel sajnos az Arany fácán színpad és a B.P.M. színpad többször is érezhetően összeszólt, ami okozhatott némi kavarodást a fejekben – amit meg is értek, ha belegondolok milyen lehet dj bárány rock zenei kísérettel vagy éppen a belga szövegeivel ötvözve.

A Civil falu elhelyezése is vetett fel számomra kérdéseket, nem lett volna-e jobb helyen, a nagy színpad közelében vagy a kempingeknél, ahol egyrészt nagyobb tömeg vonul el, így nagyobb elérést biztosíthattak volna a szervezők az ott tevékenykedőknek. Másrészt közvetlenebb és nyugodtabb lett volna az ottani programok megismerése is az érdeklődőknek.

A “nagy színpad” viszont csillagos ötösre sikeredett, tökéletesen eltalálták a kezdő elhelyezését a szervezők, hogy már indításnak ne tévedhessen el a látogató, ahogy a szükséges teret is, hogy a létszám el se vesszen, ugyanakkor hering effektusnak sem érződjön a bulizók számára a koncertek közben.

Ámbátor meg kell jegyeznünk egy másik nagyon fontos dolgot, ami sajnos számomra negatívum volt, mégpedig a kukák és szemetesek hiánya. Ugyanis estebéd után, nem egyszer kellett többedmagammal túrákat tartanom, hogy a vacsora maradványait ne a földön vagy valamelyik padon kelljen elhelyeznem. Ez pedig manapság, figyelembe véve, hogy egy fesztivál nem csak szórakozás, de valamelyest nevelő jelleggel is bír társadalmunkra, fontos lenne annak környezetbarát megközelítése. Legalább annak minél inkább attraktívabbá tétele, amiben folyamatosan fejlődnek is a helyiek, de ebben is csak biztatni tudom őket, hogy még még… hisz tudom, hogy vannak Túron kreatív ötletek, csak hagyjuk őket érvényesülni is.

— Eastfest a weben —

A következő inger, ami nagyon sokakat érint és nagyon fontos eleme egy fesztiválnak, az ott dolgozókkal való közvetlen kapcsolat, valamint a fesztivált megelőző marketing tevékenységgel foglalatoskodó szervezőkkel történő kommunikáció. Ezért is szeretnék egy apró bekezdésben kitérni a stábra és a rendezvényen közreműködőkre is. A rendezvény létszámát és sikerességét is tekintve, minden dicséret megilleti a szervezőket, hogy milyen hamar és milyen aktívan indult meg a fesztivál hirdetése, marketing tevékenysége. A fellépők ismertetése, a rendezvény hirdetése és minden nemű, a fesztivállal kapcsolatos szükséges információ közreadása gyorsan és produktívan zajlott. A fesztivál csapata a korunk adta lehetőseket teljesen kiaknázva, mind az online kommunikációs, mind a média egyéb szféráit kihasználva adta tudtunkra az összes pluszt, hogy minél több helyre és minél távolabb eljuthasson az East Fest híre. Ami sikerült is, mert gyakorlatilag az ország minden pontjáról lehetett találkozni ide tévedőkkel, ami mutatja, hogy jó úton járnak a mezőtúriak az országos hírnév felé.

Ugyanakkor sajnos Mezőtúron is találkoztunk azzal a problémával, amit sok más fesztivál sem tud konstans megoldani. A biztonságiakkal kapcsolatban nagyon sok kritikát hallottam, illetve többnek is szemtanúja voltam. Nem kifejezett agresszivitásról van szó vagy tettlegességről. Csak szimplán a közömbösségükről, amivel fogadták sok esetben a fesztiválozókat akár a bejáratban, vagy akár szórakozás közben a rendezvény területén. Már pedig valahol mindenkiben keserű szájízt hagy, ha nem mosolygós arcok fogadják és segítik, még ha néhol jogos és érthető is a fáradságuk a “szekusoknak”. Hisz ők vannak a fesztiválozókért és a fesztiválért, nem pedig fordítva. A takarítók serénységét én viszont kiemelném, mert azt a fáradhatatlan munkát, ahogy szinte észrevétlenül tartottak rendet a fesztiválon mindenképp dicséret illeti, bár a fentebb már említett kukaprobléma megoldása, valószínű az ő munkájukat is kicsit könnyebbé tehette volna.

Az utolsó pont pedig a kiszolgálást illeti, a mindig pörgő pultosokat, akik éjt nappallá téve küzdöttek a nagy melegben, hogy senki se maradhasson sem szomjas, sem éhes. A kiszolgálás létszámát nézve a kocsmák üzemeltetői kissé elszámolták magukat, mivel a sorban állás néhol igen el tudott húzódni, de itt fontos azt is megjegyeznem, hogy ez szinte mindig így van. Szórakozni jöttünk, ne türelmetlenkedjünk, hisz nincs semmi dolgunk. Valamint több helyen és több szájból is találkoztam a sör vizezésével kapcsolatos problémával, amin korábban – míg nem volt alkalmam pultban megfordulni – én is sokat morgolódtam. Azóta viszont csak mosolyogni tudok rajta, így most megpróbálok pontot tenni egy  közhiedelemre. A csapolt sörnek egy fesztivál melegében az az átka, hogy nincs megfelelő hűtés, mert egyszerűen az anyagi és infrastrukturális körülmények miatt nem kivitelezhető. Ezért olyan, mintha vizesebb lenne, de nem az, mivel a hordó a gyárból jön, így panaszainkkal maximum ott érdemes támadnunk, de semmiképp sem szegény csaposoknál. Így inkább ne is foglalkozzunk vele, inkább hajtsunk fel még párat és oda se neki, ha már úgy is bulizni jöttünk!

Mindent összevetve tehát elmondhatjuk, bár voltak hiányosságok, és még mindig van hova fejlődnie az East Festnek, de jó úton halad afelé, hogy pár év alatt – és már nem veszem ide a régi túri fesztiválokat – olyan nagyobb fesztiválokat is beérhessen, amik már jóval nagyobb múltra tekinthetnek vissza és bár előnnyel indulnak, mégis beérhető magasságokban vannak az otthoniaknak. Mert végülis mi volt és van zanzásítva? Évről évre egyre jobb hangulat, egyre több fellépő, egyre több új és visszajáró vendég, elérhető árak, és persze egy strand, aminek a tovább bővítésére fog lassan indokot adni az East Fest, ha a fejlődést ilyen ütemben mutatja a következő években is!

Megjegyzés készítése