Beszámoló: ELECTRIFY VOL. 6. – COLIN STETSON, MIKA VAINIO

electrify

2014. november 15.-én hatodik alkalommal került megrendezésre a Trafóban az Electrify névre keresztelt, a zenét több aspektusából is megközelítő rendezvény sorozat! Az esemény pedig hozta is, amit elvártunk tőle, hisz az érdeklődők létszáma már megérkezéskor jelezte, komolyan kell venni Colin Stetson és Mika Vainio esti műsorát.

Az estét Tóth Pál és Halmos András duettje indította, melyben az ének helyett a dob és a zajok misztikus kakofóniájában gyönyörködhetett a hallgatóság, egy fajta felvezetéséül az este két külföldi főfellépőjének. A hatás nem is maradt el, a közönség az első előadás és a szünet után elvarázsoltan foglalt helyett, teljesen megtöltve a Trafó színház termét, hogy aztán egy olyan fülorgiának adhassa magát át, hol szem szájnak nem maradt még a sötétben sem hiányérzete.

Colin Stetson műsora kezdeteként megmutatta, miért is beszélnek róla úgy mintha egymaga személyesítene meg egy egész zenekart. Két hangszerrel – szaxofon és basszusszaxofon -, pár mikrofonnal és egy óriási tüdővel olyat fújt a számunka, hogy azt még Vivaldi négy évszaka is megemlegette volna. Jelen volt ritmusaiban a lágy melankólia és a dobhártyákban dörömbölő dorombolás is. Változatos négy részletbe vágott előadását egy jó ideig nem felejtjük el.

Mika Vainio fellépése viszont már hagyott kívánni valót maga után, és rendre megosztotta a néző közönséget. A nagyérdemű egy része unott, már-már ásítozó tekintettel figyelte a “koncertet”, bár azt mondani, hogy rosszul sikerült badarság lenne. Mert, ha jól figyeltünk lehetett azért látni teljesen kikapcsolt állapotban, masszívan bólogató embereket. Sokan nem biztos, hogy ezt várták Vainio setjétől. Finoman horrorisztikus hangzás, de még sem az az igazi lehengerlő, inkább csak ijesztgető, de nem ijesztő. Én személy szerint jól éreztem magam. És egyébként is, ha horrort akarok nézni, elmegyek inkább moziba. Tény, hogy valószínűleg nem ez volt a legütősebb Mika Vainio koncert, amit láthatott a nagyérdemű. De még is voltak olyan masszív melankóliák, és finom átvezetéssel hangolt sávváltások zenéiben, melyben a zaj és a techno zene szerelmesei, ha nem csak a mainstream oldalát nézik találhattak szépséget.

Tekintve pedig arra, hogy még gyermek volt az idő a hatodik Electrify végére, a szervezők gondoskodtak a megfelelő folytatásról is, és lehetőséget adtak, hogy a Technologie und das Unheimliche pres. Dis-Tanz-on elbúcsúzhassunk a Kontra Klubtól egy utolsó, eszményi hangokat felvonultató reggelig tartó lépdelés alkalmán.

 

Megjegyzés készítése