“A kicsi szép” – Beszélgetés Törőcsik Gáborral

Az alábbiakban olvasható beszélgetés eredetileg egy helyben szerkesztett szakmai kiadványban jelent volna meg. A lap kiadója egy önkormányzati intézmény, amelynek munkatársa nem vállalta az írás közzétételét…. Mi itt örömmel teszünk ennek eleget:

Munkatársak voltunk az egri városházán. Ő a hajdan volt kulturális és idegenforgalmi irodán, majd egy ideig civil referensként szolgálta a közt. Az ezred elején meghirdetett Európa Kulturális Főváros pályázat egyik helyi programírója volt. Később a turisztikai marketingre tért át, most is ezt csinálja hivatásszerűen. Nemrég egy ösztöndíjjal a nemzetközi kulturális menedzsment területén izmosodott. És hazajött! Ír, zenél, politizál és egy egyesület motorja. Fiatal, de már tapasztalt és az Eger-patakon is túl lát. Arról beszélgettünk Törőcsik Gáborral, hogy a zömmel harmincas éveit taposó, fiatalokból álló civil szervezet mit tesz, tehet egy város kulturális életében.

U S: Mi a „pörgési keret?”

T G: A Part Egyesületet (teljes nevén: Part Egri Kulturális, Ifjúsági és Környezetvédelmi Egyesület) 2005 végén alapítottuk páran. A szervezet egyik alapja ez egri elektronikus zenei szcéna volt, azaz fiatal és szervezkedő dj-k, a másik kiindulás az pedig volt, hogy ne csak panaszkodjanak a fiatalok, hogy a városban ez sincs, az sincs, hanem kezdjünk el szervezni programokat mi magunk. Visszanézve az megállapítható, hogy azok, akik komolyabban beszálltak a szervezésbe az idők során tuti nem unatkoztak…

Az egyesület a fent említett dj-s partis vonalat nagyon gyorsan túlnőtte, bár a zene a mai napig meghatározó. 2006 elején csináltunk egy online egri kulturális városi magazint Part magazin néven (www.partmagazin.hu), ami azóta is működik, kisebb nagyobb aktivitással. Már most érdemes megemlíteni, hogy az egyesület csak önkéntes aktivistákkal dolgozott eddig, fizetést senki nem kapott még soha, Sőt! Viszont az összes programunk is ingyenes volt, kivéve egy-két nagyobbacska fesztivált. A Part magazin mellett birtokba vettük a használaton kívüli egri Kis Zsinagógát, ami azóta a kortárs, progresszív, kísérletező képzőművészeti kiállításaival, installációival, performanszaival, koncertjeivel és évenként megrendezett Élőművészeti Fesztiváljával országos elismerést vívott ki magának. (www.kiszsinagoga.hu). Az egri Critical Mass kerékpáros felvonulásnak is mi vagyunk a főszervezői. Volt, hogy kereskedelmi rádióba bekéredzkedtünk és közösségi rádiós filozófiával vittük az esti sávot, lazán szerveződő dj csapatunkkal több helyen megjelentünk és három éve keddenként rendszeresen szervezünk Part Café néven olyan zenés estet, ahol nem elsősorban a tánczene szól.
Mivel a régen undergroundnak nevezett közegben a mi egyesületünk az egyik kristályosodási pont Egerben, ezért sok informális csoportosulással ügyködtünk közösen (grafitisek, tűzzsonglőrök, stb.) Mára a projektjeink beálltak. Stabilizálódtak a meglévő nagyobb dolgaink, de természetesen mindig van mozgás.

U S: Eger mennyire a kultúra városa?

T G: Ez attól függ, merről nézzük. Karlsruhe-ből vagy Encsről. Egerben nagyon fontosak a történelmi, kulturális hagyományok. Kultúrtörténetileg van miről beszélni, a barokk is gyönyörű, de kérdés hogy mi van ma és mi lesz holnap. Szerintem támaszkodnia kell a városnak a hagyományokra. Jó irány a katonai hagyományőrzésnek az a vonala, amit a Vitézlő Oskola képvisel. Szerintem e téren nagyon elférne egy minőségi barokk fesztivál a városban, hisz minden adott – még díszletet sem kell építeni. A boros kulturális rendezvények is egyre jobbak. Ezek jó alapok, de még elférne egy színvonalas pop-rock fesztivál vagy még inkább egy folkos-világzenei. (Kaláka Fesztivál ebben az évben Egerben lesz. – szerk) A nagy rendezvények mellett az én szemszögemből nézve hiányzik a rendszeres színvonalas év közbeni kulturális felhozatal. A koncertélet lehetne jobb, filmes vonalon nem nagyon történik izgalmas dolog, irodalomban van egy kis mocorgás, minimális a független színházi, táncszínházi megjelenés. Biztos több oka van, hogy a friss dolgok nagyon ritkán jutnak el Egerbe, de talán lehetne többet tenni, mint ami most van.
Egyszerű példa, hogy könnyűzene koncertek terén hogy áll a szitu a városban. Az Egal klub hőskorában még volt valamennyi pörgés, de jelenleg a független szervezőknek, csoportoknak nincs ideális koncerthelyszín a városban; ott kell rock koncertet tartani, ahol kommersz diszkó szokott lenni. Van egy két kocsma, klub, ahol lehet kisebb koncerteket szervezni, de ezeknek a helyeknek (még ha van is hangulata) nincs annyi bevételük, hogy megérné pár tízezer forintnál többet invesztálnia egy koncertbe, ez meg kb. a hangosítás költsége. Más szóval külső támogatás nélkül helyi csapatok jöhetnek vagy lehetőséget kereső kezdő csapatok – de ez így elég könnyen ellaposodhat. Emellett ott vannak a kulturális intézmények, ahol akad egy-két koncert, ami mögé ők technikát tudnak tenni, de sokszor az az érzésem, hogy a lélek hiányzik a szervezés mögül. Zenekar lejön, hangcucc beállít, koncert lenyom, közönség haza, pipa. Szerintem érdemes lenne a kisebb szervező csapatokat valamilyen szabályozott módon támogatni, és így a civil energiákat jobban kihasználni és egyben a pénzt hatékonyabban felhasználni, aminek eredményeként jóval színesebb zenei élet lehetne Egerben. Valami hasonló működhetne a képzőművészet, az irodalom stb terén is. Mindehhez valószínű az kellene, hogy a hivatalos kultúrában dolgozók proaktívan kilépjenek a falak közül és megtalálják a városban azokat a csomópontokat, szervezési gócpontokat, amiket segítve, szakmailag támogatva fel lehetne tornázni a kulturális pezsgést.

U S: Korábban – igen lelkesen – együtt dolgoztunk az egri EKF pályázaton. Mi lett ezzel, az ismert eredményen túl?

T G: A pályázati szakaszban én is benne voltam az egri csapatban és így eléggé beleláttam a folyamatba. Az évek során sokat változott a pályázásról alkotott véleményem, egyrészt mert a pécsi EKF év is lement, másrészt pedig voltam a Ruhr-vidéken, Cork-ban, Kassán, Grazban, Linzben. Így visszanézve azt mondom, hogy jó, hogy Eger pályázott, bár ha mi nyerünk, akkor sincs semmi garancia, hogy ne futottunk volna bele azokba a problémákba, melyekkel Pécs is szembesült. Többször előjött a kérdés, hogy Eger nem kicsi-e egy ilyen rendezvényhez. Egyrészt például Egerben a turisztikai infrastruktúra, szállodai szoba-ellátottság jobb, mint Pécsett. Persze kulturálisan Pécsett jobb a felhozatal, de akár meg lehetett volna Egerben is jól csinálni az EKF évet, ha rámegyünk arra, hogy Eger az európai történelmi kis és közepes városokat képviseli. Ha e városok problémáit felkaroljuk, foglalkozunk a műemlékvédelem európai dimenziójával. Most így visszanézve valami ilyen vonalon indulnék el.

Ezzel kapcsolatban fogalmazódott meg bennem az a gondolatkísérlet, hogy Egernek pont erre a szép, kisvárosi arculatra kellene építenie, a meglévő alapokra kellene rágyúrni. A kicsi szép címmel jelent meg egy nagy befolyású közgazdasági munka a 80-as években és erre az ötletre Egert is rá lehetne húzni, hisz nincs nálunk se Hajdúszoboszló méretű fürdő, se világhíres festőművész, se egy eget rengető színház, viszont sok mindenből van kicsi szép: kecses barokk paloták, finom kézműves borok, ügyes kézművesek, stb. Ki lehetne domborítani a kicsi és szép dolgokat, a finom kreativitást. Nem nagy fesztivált csinálni, hanem sok pincében egyszerre sok kicsit, figyelni kellene a minőségi részletekre az építészetben, a kirakatokban, a designban, a kulturális felhozatalban. Szépen összeállhatna a sok kicsi szépből egy nagyobb izgalmas kép, amit Egernek hívhatnak és érezhetnek a helyiek és a turisták is.

Hogy Egerben mi maradt a kulturális fővárosi pályázati időből? Leginkább egy kellemes, reményteli időszak emléke. Ennél sokkal több nem. Persze a programban benne voltak olyan tervek, melyek amúgy is aktuálisak voltak. Így örömteli, hogy pl. a fényművészeti vonalon van előrelépés és hogy megnyitott a Kepes Központ.

U S: Élhető város – kultúra, mint városmegtartó erő – duma vagy van benne tartalom?

T G: Az elég elcsépelt, hogy a kultúra mennyire fontos egy város életében. Az én szemszögemből talán azt emelném ki, hogy nem szabad a sokfajta rétegkultúrát lebecsülni. Szerintem a sokszínűséget kellene inkább fokozni. Észre kell venni, hogy a kultúrában ugyanolyan fontos helye van a kórusoknak, mint egy helyi zúzós amatőr zenekarnak, a néptáncnak és egy elektronikus zenei live act-nek. Egy mai kultúrafogyasztó sokfélét fogyaszt, több stílus, műfaj között mozog. Fontos a lazaság és a kreativitás. Azt kell elősegíteni, hogy egy olyan városban mint Eger, legyen mi közül választani, legyen megteremtve a lehetőség, hogy átjárhatóak legyenek a határok. És ha ez megvalósul, akkor a város is élhetőbbé válik. És olyat is szoktak mondani, hogy egy kulturálisan pezsgő, kreatív városba a befektetők is szívesebben mennek.

U S: Köszönöm a beszélgetést.

Az ifjúsági közművelődés egyik legfontosabb általános jellemzője – és erre a fent bemutatott egyesület és vezetője jó példát mutat – , hogy szabadidőben és önkéntes részvételen alapuló tevékenységek alkotják, amelynek kulcskérdése a részvétel, a bevonás és bevonódás képességének hatékonysága. Hiszen bármilyen ifjúsági – véleményem szerint más korosztályi is – közművelődési törekvés csak a fiatalok aktív bevonásával, igényeik, elvárásuk figyelembevételével válhat sikeressé, áll a szaktárca által készített szakpolitikai koncepcióban. Érdemes megemlíteni, hogy ezt a szakma és az empátiával rendelkező civil szervezeti vezetők régóta tudják és alkalmazzák.

 Írta: Urvári Sándor

Megjegyzés készítése