Napjaim – vers

Nehéz az ébredés,
mint ezernyi kattanás.
Álmok földjéről
szerelmi vallomás.

Távolba révedés
képe villan belém,
féltve őrzött remény,
mint vak villám hasít belém.

Súlyos napok telnek
s lassan tova tűnnek,
mosolyától mégis
mindig kizöldülnek.

A várakozás terhe
mégis tovább éltet,
karjába vesznék,
mint ölelő természetnek.

Eljött most az éjjel
csillagokat várva,
felnézve tekint ránk
ékes ragyogása.

Szememben az álom,
él bennem a remény.
Megtaláltam őt,
de nem érem el még.

Megjegyzés készítése