Néhány gondolat az első egri Kaláka fesztiválról
Eddig sosem voltam még Kaláka fesztiválon, pedig régebben többször is belekacsintottam a programba, de sosem jutottam el a diósgyőri rendezvényig. Hallottam pozitív élménybeszámolót, de hallottam olyat is, hogy kicsit már belefásult a fesztivál a diósgyőri várba. Egy költözés, egy új környezet új lendületet, új kihívásokat jelent és ez jót tehet akár egy olyan hagyományokkal rendelkező fesztiválnak is, mint a Kaláka.
Így hát érdeklődve vártam az első egri Kalákát. És bár nem vagyok a népzene nagy ismerője, azért a hazai világzenét valamennyire követem (és szeretem), nem is beszélve a világ különböző részeinek zenéjéről. Azon a téren szinte mindenevő vagyok. Ezek alapján kíváncsian vártam, hogy zeneileg és fesztiválhangulatban mit hoz a Kaláka Egerbe.
Mind a három fő napon ott voltam – kipróbáltam családdal és egyedül is. Alapban nekem bejött a fesztivál. Egerben csak a fesztivál után egy héttel esedékes Bikavér Ünnep tud szerintem versenyre kelni vele. Nagyon örülök, hogy a Kaláka együttes csupa minőségi fellépőt hozott, a programoknak megvolt az íve, a helyszínek hangulatával sem volt gond, bár egriként azért nem okozott egyik sem meglepetést. Az a nagy erejű hagyomány, amit a 33 éves fesztiváltörténet, és méginkább, amit a népzenei hagyomány jelent, garancia a jó alapokra. Ezen a szinten zeneileg nagyot tévedni nem lehet. Ez a 33 év és persze a Kaláka név mára egy olyan hívószó, olyan brand, amit minden magyar zeneértő ismer, még akkor is, ha más műfajokat preferál. És ez a brand, a Kaláka, most az ölünkbe hullott.
Jó dolog, hogy a Kaláka Egerbe került, és ezt meg kell becsülnünk.
Az első egri Kaláka fesztivál kapcsán érzett örömön túl érdemes a tapasztalatokon is elgondolkozni. Talán érdekes lehet egri szemmel is kicsit elemezni a fesztivált, ahogy érdemes meghallgatni a szervezőket, a fesztivál miatt ideérkező vendégeket vagy a szakújságírókat is.
Én először a helyszíneket venném sorra. A két fő helyszín közül az egyik jól, a másik rosszul vizsgázott. Az egri vár méltó és alkalmas helyszíne a fesztiválnak, viszont a Dobó tér nyáron napközben csak a napszúrásra specializálódott vöröskereszteseknek ad munkát. Hatkor pedig zárt a program a téren, pedig akkor indulhatott volna igazán a móka. A Dobó tér helyett az Érsekkert lenne talán a legideálisabb helyszín. Érdemes erről a hegybírót megkérdezni, mert ő tavaly vitte át a Bikavér Ünnepet az árnyat adó évszázados fák alá – és bevált a váltás. Szóval Dobó tér felejtős, irány az Érsekkert, ahol a fesztiválon részt vevő családok is jobban érezhetik magukat, ahol van egy fedett helyszínre lehetőség (Körcsarnok), ahol van játszótér, szomszédban van parkoló, strand és persze az a szép ződ gyep…
Az egri vár a koncerteknek jó helyszín volt és lesz. A hely lezárható, mehet a zene (éjfélig), és ami egy fesztivál szempontjából nem elhanyagolható: turizmusban jól és könnyen kommunikálható. Kaláka fesztivál az egri várban – ezzel lehet hirdetni. A gótikus palota előtti zárt rész jó a koncertre, bár érdekes, hogy a mostani színpadtól pár méterre van egy komplett színpad nézőtérrel, amit simán ki lehetne használni, pl néptáncbemutatókra a koncertek közötti átszereléskor.
A gótikus palota előtti tér a maga „Fűre lépni tilos!” táblájával hagy némi kívánnivalót maga után, mert pont a füves rész a legjobb a koncertek közti pihenésre, leheveredésre. A virágágyásokban este csak felbukni lehet, azok szó szerint láb alatt (vagy előtt) vannak. A pár árus is könnyen elfér a koncerthelyszínhez viszonylag közel, ezzel sincs semmi baj. Mindezeken túl viszont ott van még egy hatalmas vár több izgalmas helyszínnel, amit be lehetne vonni. Ha az egész várat nem is lehet méreténél fogva bejátszani, talán lehetne egy-két helyszínnel játszadozni. Pl a vár egyik legjobb panorámát nyújtó helye az ágyúdomb a zászlóval. Koncertek közötti 20-25 percet pl. ki lehetne tölteni családoknak, gyerekeknek szóló „Zászlódombi mesékkel”. És hol voltak az egri vitézek? Egerben fogalom a Vitézlő Oskola, és biztos, hogy az idelátogató vendégeknek is tudtak volna okozni egy-két (sok) érdekes percet. Harc, ágyúdörgés, ostrom, kardvívás egy kis humorral fűszerezve simán belefért volna. Ha már Egerben vagyunk. És már a tavaszi Egri Csillag fesztiválkor is beugrott, hogy a színpad hátterét adó gótikus oszlopsor belülről kifelé megvilágítva milyen jól mutathat – érdemes lenne kipróbálni. És ha már a világításnál vagyunk: a várból az egri templomok nagyon jól mutatnak díszkivilágításban – este 11-ig. Akkor ugyanis lekapcsolják azt. De ennél is feltűnőbb, hogy a három fesztiválnapból kettőn még a várban található zászló sem volt kivilágítva. Pedig első este jól nézett ki. Egészen 11-ig.
A többi helyszín közül csak kettőben voltam: a Kis Zsinagógában és a Bartakovicsban. Bélapátfalvára, az apátságba nem jutottam el, de a helyet ismerve és a programot olvasva nem volt rossz választás. Remélem voltak, akik vették a fáradságot és elmentek a Bélkő lábához.
A Kis Zsinagógáról nem tudok elfogultság nélkül írni, és nem is akarok. Szemadám György Madarak című kíállításához kapcsolódó akusztikus-tematikus Kaláka koncert számomra a fesztivál egyik legjobb pillanata volt, és ezt többektől is visszahallottam – mármint azt, hogy számukra is az volt. A Kis Zsinagóga hangulata, a zene, a közeg,… minden egyben volt. Ide a fesztivál alatt több koncertet is lehetne szervezni. Akusztikusat, vagy a kiállítási tér koncepcióját követve valami bevállalósabbat, alternatívat, izgalmasat, kísérletit. És itt kell megemlíteni, hogy maga a kiállítás a Kis Zsinagóga általunk jól ismert irányvonalába nem nagyon (nagyon nem) illik be.
A Bartakovicsba csak bekukkantottam, de az old-school művházfeeling még mindig mindent visz. A táncházmozgalom elindítói itt gond nélkül idézhetik fel a kezdeteket. Magával a táncházzal persze semmi gond, sőt az is lehet, hogy ezt a vonalat jobban meg lehetne nyitni.
A Rossz Templomban lévő kiállítást sem láttam, csak annyi hír jutott el hozzám, hogy az épület előtt beszakadt az útburkolat egy pinceomlás miatt – a pletykák szerint pont az MTV kocsija alatt. Sikerült nekik is át- és túlélniük egy egri jellegzetességet.
A programok tartalmi része nem hagy kívánnivalót maga után, azaz a koncertek rendben voltak. És akkor minimalista volt a fogalmazás. Persze ha egyszer jobb szelek fújnak a kultúrafinanszírozás táján, akkor érdemes lesz a várba egy-egy nemzetközi előadót is meghívni. Lehetne kezdeni például lengyel vagy szlovák vonalon – gondolva kicsit a külföldi turistákra is, de egy balkáni rezesbanda is elférne a hazai előadók között.
A program kapcsán még nagyon feltűnő volt a lineáris programvezetés, azaz Dobó téren program befejeződik, majd a várban kezdődik, aztán ott a koncertek befejeződnek, táncház a Bartakovicsban kezdődik. Ez a soros felépítés talán még a diósgyőri egyhelyszínes várnak köszönhető. Viszont Eger tökéletesen alkalmas lenne, egy komplexebb Kaláka fesztivál megszervezésére. Csak ötletszerűen: a Völgyben lehetne egy külön bulisabb, pörgősebb koncertfelhozatal Besh o droM-mal, PASO-val, neadjisten Rotfronttal és dj-s partikkal, persze szigorúan világzenei érintettséggel. Vagy az egész fesztivált meg lehetne fejelni egy országos táncház találkozóval – ha jól tudom nincs ilyen nagy, országos nyári rendezvény. Azt már említettem, hogy a Kis Zsinagógába mehetne akusztik vagy alter vonal. De a szép egri barokk templomokat is érdemes lenne bevonni, akár napközben is, mert a mostani kánikulára azért jövő nyáron is lehet számítani. Szakmai konferenciával, workshopokkal, hangszerbemutatókkal is meg lehetne tolni a rendezvényt. Lehetne ötleteket máshonnan lekacsintani, pl azt, hogy legyen minden évnek egy kiemelt hangszere, és ez a hangszer hangsúlyosan szerepeljen az adott évben. Nagy hangulata lenne az utcazenének is. Egerben 3-4 helyen megszólaló utcazene, már az egész belváros hangulatát megdobná és úton útfélen érzékelhető lenne a fesztiválhangulat. (Most szombaton pl. az egri Hungariddim jó ritmusérzékkel ment ki a hat órakor magára hagyott Dobó térre.)
Amikor egy rendezvény címében három olyan szó van mint az „Eger”, a „Kaláka” és a „fesztivál”, akkor érdemes lenne ezeket kellő design-nal pólókon és egyéb megvásárolható ajándék- és használati tárgyakon feltüntetni és áruba bocsátani. Bukta biztos nem lenne a dologból. Ahogy jól ment a Kaláka-fröccs is a koncertek szünetében. És ha még ráadásul kellő szilárdságú többször használható műanyag poharat is lehetne kapni – természetesen a fenti három szóval ellátva, akkor még környezetünkért is tehettünk volna egy kicsit, legalábbis azok, akik nem hoztak magukkal poharat.
Persze lehet, hogy a Kaláka fesztivál szervezői továbbra is egy olyan családias fesztivált szeretnének, mint amilyen a mostani volt. Ezzel sincs semmi gond, hisz még így is a város egyik legjelentősebb rendezvényét hozták ide/össze; és az is biztos, hogy mi a családdal ott leszünk jövőre is.
A szót nem szaporítva úgy látom, hogy Egerben adott a lehetőség egy összetettebb nép- és világzenei fesztivál megszervezésére is, hisz itt az egész történelmi belváros, a Szépasszony-völgy, sőt akár a környéken pl. Noszvaj, Szarvaskő, Egerszalók stb. is bejátszható, a város rendelkezik kellő szálláskapacitással, turisztikai infrastruktúrával, ráadásul eddig még nem volt igazi nagy zenei fesztiválja sem. A Kaláka fesztivál Eger karakteréhez jól passzol, az idei tapasztalatok után jöhet finomhangolás vagy a felturbózás, és ha a Kalákának és a városnak idén sikerült barátságot kötnie egymással, akkor elmondhatjuk, hogy This is a beginning of a beautiful friendship…