Ráduly György egri származású filmes szakember már jó ideje Franciaországban (is) él és dolgozik. Ott volt a mostani cannes-i filmfesztiválon, ahol az utóbbi idők legnagyobb magyar filmes sikerét érte el a Saul fia. Erről az élményről, a filmekről és munkájáról beszélgettünk. És természetesen ajánljuk az egri Kepes Központban a filmklubot, amit Gyuri szervez, vezet.
Part magazin: Te ott voltál Cannes-ban, a filmfesztiválon, ahol a Saul fia igencsak középpontba került. Milyen volt magyarként ottlenni ezen a fontos nemzetközi filmes eseményen?
Ráduly György: Nagyon jó érzés volt természetesen látni azt, hogy a világ legjelentősebb filmfesztiválja ismét a magyar filmekről beszél.
Nemes Jeles László Saul fia c. filmjének versenybe kerülése és a Szegénylegények klasszikus szekcióban való vetítése nagy visszhangot keltett. Már a fesztivált megelőző sajtótájékoztatón Thierry Frémaux, a fesztivál igazgatója a magyar film visszatéréséről beszélt. 25 éve nem igazán készültek átütő nemzetközi sikert elérő magyar filmek Szabó István nemzetközi koprodukcióban készült filmjeit leszámítva. Persze voltak a fesztiválokon sikeresen szereplő és külföldön is bemutatott filmek mint Tarr Béla, Mondruczó Kornél, Pálfi György vagy Fliegauf Benedek filmjei, de a magyar, és általában a kelet-európai filmek tendenciózus jelenléte Cannes-ban és a nemzetközi piacon, ami a 60-as, 70-es és 80-as éveket jellemezte az megszűnt. Minden évben, amikor egy magyar film versenyben van és díjat hoz el, az bizsergető érzés és az ember büszke, hogy egy hazai filmről beszél a sajtó, a szakmai és nagyközönség.
Az idei fesztivál különlegesebb volt az elmúlt évekéitől és a Saul fia vetítése után már mindenki érezte, hogy ez a film nagyot üt majd. Nem csak a témaválasztás miatt, hanem a történet emberi mélysége, valamint a rendezés színvonala és eredetisége miatt. A film odaragasztotta az embert a székbe és a bőre alá mászott. A folyton hibákat kereső kritikusok is felállva tapsoltak a vetítés után. A filmet a fesztivál második napján vetítették, így végig lehetett követni, hogy a lelkesedés alább hagy-e az újabb filmek bemutatásával. Azt kell, hogy mondjam bármerre jártam és bárkivel beszéltem, nem volt olyan, aki ne mondta volna, hogy a Saul fia mennyire erős film és hogy jelentős díjra esélyes. Végül négyet is kapott – köztük a Nagydíjat (!) -, ami valóban először fordult elő magyar filmmel Cannes-ban. Nagydíjat, ha jól tudom, ezelőtt egyedül Mészáros Márta Napló gyermekeimnek c. filmje kapott. A Saul fia Nemes Jeles László első nagyjátékfilmje és ez példátlan, hogy valaki ilyen elismeréseket kapjon első filmesként.
Part magazin: Te személy szerint hogy kerültél oda, min dolgozol mostanában?
Ráduly György: Pont 10 éve, hogy Franciaországban egy nagy múltú, 1958-ban alapított filmgyártó és filmforgalmazó vállalatnál dolgozom és többek között magyar filmklasszikusok DVD-n való megjelentetésével is foglalkozunk. Jancsó Miklós, Szabó István, Makk Károly, Fábri Zoltán és Mészáros Márta filmjeit jelentettük meg Franciaországban és tavaly óta folyamatosan jelentetünk meg a MANDA (Magyar Nemzeti Digitális Archivum és Filmintézet) által felújított filmklasszikusokat, mint pl. Bacsó Péter A tanú vagy Sára Sándor Feldobott kő c. filmje.
Cannes egy nagy filmes fórum ahová a szakmabeliek azért is mennek, mert itt tudnak személyesen találkozni a már meglévő vagy potenciális külföldi koprodukciós partnereikkel, de a fesztivál filmvásárán történik a filmek forgalmazási jogainak adás-vétele is. Egy nagyon picit úgy, mint egy piacon. Tehát az, hogy miért van az ember Cannes-ban, vagy egyáltalán jelen van-e, az elsősorban attól függ, hogy éppen milyen filmtervekkel vagy filmeladással és/vagy vásárlással kapcsolatos teendői vannak. Idén azért voltunk jelen mert, egyrészt segítséget nyújtottunk a Magyar Nemzeti Filmalapnak abban, hogy a Szegénylegények bemutatásra kerüljön a Cannes Classics programban és sikerült a fesztivál alatt konkretizálnunk azt a kezdeményezésünket, hogy a párizsi Cinémathèque-ben (ez a legjelentősebb francia filmmúzeum) megrendezzenek egy retrospektívet Jancsó Miklós filmjeiből. Másrészt a cégünk, a Clavis Films saját gyártású filmjei között szerepel egy francia-jugoszláv koprodukcióban készült 1961-es film, Armand Gatti Bekerítve (L’Enclos) c. filmje, amely akkor a Cannes-i fesztiválon elnyerte a kritikusok díját. A filmet tavaly jelentős francia állami támogatással digitálisan felújíttattuk és Cannes-ban igyekeztünk eladni a nemzetközi piacra.
Part magazin: Jancsó Miklós Szegénylegények filmjét is levetítették 50 év után ismét a fesztiválon. Az ezzel foglalkozó Index videóban te is megszólaltál. Milyen volt az a vetítés? És miért fontos még most is ez a film?
Ráduly György: A Szegénylegények Jancsó Miklós első nagy sikere volt a Cannes-i Filmfesztiválon, ahol a nemzetközi kritikusok (FIPRESCI-díj) díját nyerte el. A filmről természetesen lehetett tudni, hogy burkoltan 1956-ról szól, de ami miatt a nemzetközi kritikusok és a közönség felfigyelt rá az a rendkívüli képi világ és az az új filmes nyelv, amelyet Jancsó teremtett meg. Ma újra látni ezt a filmet, csakúgy ahogyan más Jancsó filmet is (mint a Csend és Kiáltás vagy a Szerelmem Elektra) mozivásznon, digitálisan felújított képpel és hanggal fantasztikus élmény.
Ezeknek a filmeknek, és nemcsak Jancsó Miklós, hanem az ő kortársai filmjeinek is tovább kell élniük és elérhetőeknek kell lenniük a közönség számára, hiszen az európai film kimagasló alkotásairól van szó. Kordokumentumok is egyben és művészeti értékük megkérdőjelezhetetlen. A mozgókép az elmúlt száz évben beköltözött az emberek életébe, mondhatnám azt is, hogy mára még a hálószobájába is. A film, hasonlóképpen az irodalomhoz, az általános műveltség részévé vált. Rendkívül fontos, hogy tudatosan fogyasszuk és ne csak „képzabálók” legyünk. A legfiatalabb generáció van leginkább kitéve annak, hogy ne nagyon találkozzon értékekkel. Jancsó filmjei azért is örökzöldek, mert mindig az elnyomók és az elnyomottak közötti függőség, a rendszerek nevében történő emberi fanatizmus ellen, és a társadalmi igazságosság, az emberi szabadságvágy mellett emelnek szót.
Part magazin: Mondanál pár szót a klasszikus magyar filmek digitalizálásáról? Miért van errre szükség és hogyan zajlik ez a folyamat?
Ráduly György: Ez egy világméretű folyamat, amelyet a digitális technológia fejlődése tett lehetővé és ami az mozitermek digitalizálásának üteme mellett felgyorsult. Amióta a mozitermek nagyrészében digitális kópiárol vetítenek filmeket és a régi 35 mm-es kópiák vetítésének lehetősége egyre jobban szorul ki a piacról. Európa országai más és másképpen reagáltak erre a kihívásra. Franciaországban például az állam nagymértékű támogatást adott azoknak az Art mozitermeknek amelyek nem lettek volna képesek felvenni a versenyt a multiplexekkel szemben. Másrészt a francia filmforgalmazók állami támogatást kapnak régebbi filmjeik, akár filmörökségek felújítására és a digitális kópiák elkészítésére. Magyarországon speciális a helyzet a filmörökségeket illetően, hiszen az 1989 előtt készült filmek teljesen állami finanszírozásból készültek. A digitalizálási és felújitási munkálatok a MANDA (korábban Magyar Nemzeti Filmarchivum) szakmai felügyelete mellett többnyire a Magyar Filmlaborban készülnek. Szerencsére évről évre egyre több magyar film kerül felújított változatban a közönség elé a még meglévő, nem túl nagyszámú Art mozi hálózatban, vagy a budapesti Örökmozgó filmmúzeumban, filmklubbokban illetve a Manda gondozásában megjelenő DVD-k formájában.
Part magazin: Egerben indítottál egy filmklubot a Kepes Központban. Erős kezdése volt, hisz Szabó Istvánt hívtad el. Miért pont Egerben csinálsz ilyet és az is érdekel, hogy van-e még közönsége egy ilyen klasszikus filmklubnak, amelyen ráadásul régebbi és magyar filmek futnak?
Ráduly György: A Kepes Központban már tervezték egy filmklub beindítását. A felkérést a program összeállításához a Kepes Központ igazgatójától kaptam, mivel tudomása volt róla, hogy ezen a területen dolgozom és egri születésű vagyok. Kedvem volt ehhez a kalandhoz, hiszen az én gyermekkorom úgy telt Egerben, hogy rengeteg filmet néztünk akár a Vörös Csillagban (ma Uránia), a Bródy moziban, a Kertmoziban, az Úttörőházban vagy az Ifjúsági házban. Ez utóbbi helyén működik ma a Kepes Központ és a kiállítóterem, ami ma helyet ad a filmklubnak, volt a régi vetítő- és koncertterem.
Ebben az évben szeretnénk a helyi közönségnek bemutatni a magyar filmörökségeknek a felújított verzióit és azok közül is olyan filmeket amelyeket ritkán, vagy egyáltalán nem lehet máshol látni.
Ha az ember végigtekint a magyar film történetén, láthatja, hogy a Cannes-i vagy más nemzetközi filmfesztiválokon szereplő és gyakran díjat elhozó filmrendezők mint Makk Károly, Jancsó Miklós, Fábri Zoltán, Szabó István, Kósa Ferenc, Sára Sándor, Gaál István, Sándor Pál, Elek Judit, Enyedi Ildikó, Xantus János, Bódy Gábor és még sokan mások olyan jelentős alkotóknak számítottak, hogy a világ szakmai és filmkedvelő közönsége minden évben számított arra, hogy valami jó film érkezik Magyarországról.
Hogy van-e közönsége ennek a kezdeményezésnek ? A legutóbbi vetítésünkön, amikor Szabó István volt a vendégünk, majdnem százan jöttek el és úgy láttam, hogy nem csalódtak.
Minden vetítésünkre elhívjuk a film rendezőjét vagy amennyiben ez sajnos már nem lehetséges, akkor az aktuális film egyik alkotóját, színészét, aki mesélni tud a film elkészítésének körülményeiről. Ugyanúgy szeretnénk megszólítani a filmkedvelő nagyközönséget mint a főiskolás hallgatókat. Szeretettel várunk mindenkit !
Part magazin: Milyen filmeket terveztek még bemutatni Egerben a Kepes Központban?
Ráduly György: Következő vetítésünk például május 26-án lesz, Sára Sándor Feldobott kő című filmjével amelyre meghívtuk a rendezőt is egy beszélgetésre. A film az 1968-as Cannes-i Filmfesztiválon indult az Arany Pálmáért. Abban az évben versenyben volt François Truffaut és Godard mellett Sára Sándor, Jancsó Miklós, Jiri Menzel és Milos Forman is, csak hogy szemléltessem, milyen erős volt a kelet-európai filmes szcéna. Díjat sajnos nem kaphattak, mert ezt a fesztivált a párizsi diáklázadásokkal való szolidaritás miatt félbeszakították. Csupa különleges történet és csupa különlegesen tehetséges ember! A magyar filmgyártás leggazdagabb időszakából származó filmeket szerintem nem érdemes kihagyni.
Part magazin: Köszönjük a válaszokat és sok sikert kívánunk filmes vonalon!