
Nem emlékszem pontosan, mikor jártam először a Cinefesten, de azt tudom, hogy mindig nagy élmény volt, és kapcsolódott hozzá valami fontos és személyes emlék is. Egyszer egy másokkal közösen készített filmünket vetítették, a sajátunkról sokadjára is nekem kellett beszélnem. Egy mozi teremnyi ember, még a lépcsőkön is kuporogtak… egy srác is ott volt, akit már két éve kinéztem a buszon. Én olyan lámpalázas voltam, hogy elfelejtettem az egyik alkotótársam, egy lány nevét, persze elpoénkodtam, nevettek is rajta, de sokáig azt soroltam életem legkellemetlenebb szituációinak csúcsára. Aztán a nagy szerelem, egy film előtt a fiú ölében ücsörögve az Uránia terem előtt… a film borzalmas volt, a feléig bírtuk, hát igen, néha a Cinefesten is melléfognak. Pedig én gyakran sokkal kíváncsibb vagyok annál, hogy feladjam egy film megnézést vagy egy könyv végigolvasását.
Tovább…