Az első csókot, az első szexet
Az első „hú de szerelmes” verset
Az első randit, az első táncot
Az első boldog mosoly-ráncot

Az elsőségek mind megvannak
Egy fiókjában mind az agynak
Egy vágyam; szentimentális
Hogy én adjam az utolsót is

Elsőből utolsó lenni
Soha többé mást szeretni
„Örökké”-nek elébe menni
Vigyázva, nem tönkretenni

Az első dolgok konkrét bája
Minden ember nagy hibája
Meg van a romantikája
De sokkal szebb az „utoljára”

Utoljára veled lenni
Az uccsó csókom Neked adni
Az utolsó kézfogás gyásza
A lelkek összetartozása

Veled a Végtelenbe menni
A halál után is együtt lenni
Többé soha el nem válni
Veled az utolsónak lenni

Az utolsónak, kit szerettél
Az utolsó, kivel jót nevettél
Az utolsó, akit csókkal vártál
Az utolsó, akit magadba zártál

Elsőnek lenni nem nagy dolog
Sok tavasz van, a szív az dobog
De hogy megpihen, s nem akar menni…
Az „utolsód” akarok lenni