Ahol az Eger-patak ered

Nagyobb folyóink eredése jeles hely mindenütt; sok ember zarándokol el a Duna forrásához, de a Maros, a Száva a Garam kibukkanása is ismert a turisták körében. A www.partmagazin.hu tudósítója kávézni menvén épp ezen gondolkodott, mikor a Dobó térről ment a Kis Dobó tér felé, a hídon át, egyik partról a másikra. S akkor jött a villámcsapás: hol is ered az Eger-patak? Gyors közvélemény-kutatás: nagyon kevesen tudták, a válasz leginkább a “valahol a Bükkben” volt.

Eger-patak-forras_634

Elindultam hát forrás-kutatóba. Egy kis könyvtárazás után, részletes térképekkel felszerelkezve Heves megye északi részébe, Balaton község határába vezetett az utam. A Kossuth utcában az Újtelepen még nyomon követhető volt a patak folyása, a Borsodnádasd felé vezető műút mellett is jól látszottak a sásos területek. Hosszas keresgélés után végül is egy nyájait terelő juhász igazított útba: az egyik szerpentinkanyarban egy kis földút visz be néhány házhoz, majd egy füves placcról egy kis ösvény vezet a forráshoz. És valóban a Vajda-kút nevet viselő nádtetős kis építményből szépen folyt ki a friss víz.

Balaton községtől északnyugatra ered hát az Eger-patak, amely innen a forrástól a Tiszába torkollásáig 68 km hosszú, esése 207 méter, vízgyűjtő területének nagysága pedig 892 km2. Az Eger-patak esése Egertől északra a legnagyobb, a városig tartó 25 kilométeren kb. 160 méter. Az Eger-patakot több mellékvíz is táplálja, így Mikófalvától északra a Bekölcei-patak ömlik bele, a Bélapátfalva környéki vizeket pedig a Recska-patak szállítja belé. Egercsehi környéke is a vízgyűjtőhöz tartozik, erről a területről a Villói-patak szállítja a vizét. Szarvaskőnél a Gilitka-patakkal, az Almári vasúti megállónál pedig az Almár-patakkal gazdagodik az Eger vize, Felnémeten pedig a Tárkányi-patak „siet beléje…” S még néhány számadat: a patak folyási sebessége közepes vízállás mellett 1, 1,5 m/s, hőmérséklete 0-25 °C között változik. Az év nagy részében általában kis vízállású, áradáskor átlagos vízhozamának többszörösét szállítja. A forrásnál állva volt különösen érdekes elgondolkodni azon is, hogy ez a kis víz a városba összegyűlve micsoda pusztításokat tud végezni…

Az igazi nagy áradások azonban sohasem hóolvadás miatt következnek be, hanem a nyáron lezúduló felhőszakadások miatt. Ilyen nagy árvíz volt Egerben 1757-ben, 1766-ban, 1787-ben, 1813-ban, 1857-ben is, de a legnagyobb kárt az 1878. augusztus 31-i árvíz okozta, melynek vízszintjét a mai belvárosban igen sok emléktábla jelöli. Tekintsük most át a forráshoz kirándulás mellett a nagy Eger-patak árvizeket is. Csak annyit még: a patak forrása is megérdemelne egy táblácskát, vagy legalább egy feliratot, hogy hé, vándor, itt ered az Eger-patak…

Az Eger patak árvizei

Az 1757 szeptemberi nagy árvíz idején az Eger-patak még a belvárosban is több ágra oszlott, szigeteket alkotott és gyakran ki is öntött, ráadásul a XVII.- XVIII. században még sokkal bővizűbb is volt. Eszterházy Károly püspök idején került sor az első patakszabályozásra, és ő kezdte el 1771-ben egy hatalmas kőgát építését is az elkövetkező árvizeket megakadályozandó. Ez a 226 méter hosszú, 5 méter magas és 4 méter széles kőfal a Cifra kapu térnél húzódott, építése 1781-ben fejeződött be. A Posueruntnak elkeresztelt kőgát két nyílásán csak annyi vizet eresztett át, amennyit még a patak medre a kiöntés veszélye nélkül el tudott vezetni, így védte a várost az északról betörő víz ellen. Jó is volt ez a fal az 1813. szeptember 11-i, az 1814. február 22-i és augusztus 15-i árvizek ellen, amikor is azok erejét és káros hatását nagyon mérsékelte.

Nem tudta azonban megakadályozni az 1878 augusztusi nagy árvizet, melynek vízszintjét a mai belvárosban (Jókai utca, Bajcsy Zsilinszky utca) is több emléktábla jelöli. Hiába azonban a sok emléktábla, az Egerről szóló friss útikalauzok nemigen szólnak a nagy vízről, a helytörténész Breznay Imre és a korabeli újságok írásai alapján azonban nyomon lehet követni az eseményeket.

Úgy kezdődött, hogy egy meleg nyári nap után este hatalmas zivatar keletkezett a város és a környező hegyek felett, este 10 órától éjfélig zengett az ég, a Bükkben pedig óriási felhőszakadás volt, főleg a Bél-kő környékén. A meteorológiai feljegyzés szerint a városban csak 47 milliméter eso hullott, a Bükkben viszont annál több. Ez az óriási víztömeg a kis és keskeny medrű Eger-patakba ömlött, ám az nem tudta befogadni a sok vizet, már Szarvaskőn nagy pusztítást végzett, s már Felnémet körül kilépett a medréből, hidakat és fákat magával ragadva hömpölygött a város felé. És itt lép be a képbe a Cifra kapu téri kőfal, a Posuerunt: a védőgát felfogta ideig-óráig a víztömeget, hatalmas tavat duzzasztva a várostól északra, a mai Északi-lakótelep helyén. A nagy nyomásnak azonban nem állt ellen a fal, hajnali három órakor összedőlt, s a víztömeg rázúdult az alvó városra!

Az egri meteorológiai észlelő így írta le az eseményt: “a hajnali órákban a víztömeg a város felé tódult, reggel hat órakor 3-7 láb magas volt a különböző utcákban, erős kőházak összedőltek, kőhidakat magával vitt, a víz nemcsak a külvárosokat, hanem főleg a belvárost sújtotta és főleg a kereskedő osztályt tette tönkre. A kár milliókra megy.”

Beszámol az esetről a ferencesek egri rendházának Historia domusa is Eger város vészreggele s napja címmel:

“Az éjjeli vihar után derülten kelt fel a nap a láthatáron, de annál gyászosabban nyugodott le. Az egész város belseje tengerré alakult, többé senkinek se volt menhelye lakásában, csak jajkiáltások hallatszottak…”

A vízár Szarvaskőről, Felnémetről és a patakmenti malmokból Eger utcáira temérdek állati hullát sodort, de még vízimalom-kereket, háztetőket és ágyakat is hozott. A leírások szerint reggel fél hatra, pár perc alatt öntötte el a várost. Ez a vízmennyiség gyorsan le is vonult volna, de akkor még állt az Érsekkert déli kőfala, ami mint egy gát, felfogta az összes vizet, a patakot pedig arra kényszerítette, hogy a Széchenyi, a Jókai, a Knézich és az Egészségház utcákon keressen magának lefolyást. Így aztán egyre mélyebb és mélyebb víz alá került a mai sétáló belváros. Egy jelentés szerint a Líceum északnyugati sarkánál 1 m 26 cm, a Hartl-házban (a mai Uránia mozi) 1 m 90 cm, még a Széchenyi utca más részein 2 m 5 cm. A Dobó téri Bajzáth-háznál (a mai Neumeier-háznál) 2 m 32 cm, a szintén Dobó téri Dálnoky-háznál (a mai Forst-háznál) pedig 2 m 49 cm, de a minorita templomban is fél méteres volt a víz. Legmélyebb volt a víz a Kígyó köz (mai neve Mecset utca) végén, a fennmaradt adatok szerint 3 m 35 cm. Az eseményről írt a korabeli sajtó is, a Hevesvármegye című lap emigyen:

“A vízáradat dühöngve rohant egyik utcából a másikba; mentésre gondolni se lehetett s mindenki csak azon volt, hogy magát helyezze biztonságba. Borzalmas volt nézni az emeleti ablakokból, mint ragadja magával a tengerré vált utca áradata a tetoket, hidakat, ládát, hordót s ló, tehén disznó és egyéb háziállat megszámlálhatatlan hulláját. Sok embert úgy mentettek meg a vízbefúlástól, hogy az emeleti ablakokból kötelet dobtak a fuldokló felé. (…) A földszintes házakból a padlásra menekültek a lakók: mikor pedig látták, hogy mint nyomul lakásukba a vad elem, még az emeleti lakók is kezdték a padlásra hordani holmijukat, mert az ár reggeli hét óráig folyton növekedett. Ekkor – folytatja a Heves vármegye tudósítója – egyszerre szemlátomást kezdett apadni a víz, ami annak a körülménynek köszönhető, hogy az áradat kidöntötte az Érsekkert déli falát és a víz szabad utat nyert az Eger völgyén lefelé. 9-10 óra tájban szabadok voltak a veszélyeztetett utcák, de szívfacsaró képe volt mindegyiknek. A város legvirágzóbb része teljesen tönkre ment és az utcákat undorító iszap födte…”

Tönkrementek mindenütt a kerítések, a Cifra-negyedben sok ház összeomlott, a város két részét összekötő hidakat (kivéve a Barátok-hídját) lerombolta az áradat, a minorita templomban fölszaggatta a kövezetet. A postahivatalra is nagy csapást mért az ár, a forgalom két napig szünetelt, ráadásul Eger és Kistálya között a vasúti töltés is megrongálódott. A helyreállításokat országszerte megnyilvánuló részvét kísérte, ugyanis 8 halottja is volt a természeti csapásnak.

Ám 1878. augusztus 31-ével nem fejeződött be az árvíz: egy hónappal később, szeptember 27-én újabb víztömeg vonult le Egeren keresztül (a Mecset utcában ekkor 2 m 24 cm-t mértek). A következő árvíz 1900. április 30-án vonult át a városon, utána pedig 1913. augusztus 7-én… 1998. július 25. is a vizes napokhoz tartozik Egerben, illetve a Bornemisszánál levő gyaloghidat 1999. augusztus 17-én, kedden egy nagy nyári magas vízállás majdnem elvitte, a víz jóval a híd felett ömlött.

Írta, fotó: Barna Béla

Eger-patak-forras2_634

Megjegyzés készítése