Reggelig számolom a lüktetést idebent
Oly zavart, mégis nyugodt, hisz ez szokatlan
Lassul a metronóm, tompuló megvonóm,
Vonom vállam zuhanás közben a szakadékban

Görbült lépések. Gyenge láb, feléd vezet erősen
Céltalan keresés; ez egyetlen felelősségem
Hunyt szemmel látom, nyitott retinámon át nem,
A megoldás üvöltve üvölt minden izzadt testrészen

Olyan nyugodt; hisz megállni készül.
Visszautak száma egyre szűkül
Ahogyan a horizontot mossa a betontenger.
Magával ragad, nagy rutinnal beteker.

Gondolatom új mezőkre szárnyal
Hol érhetnélek csókkal, harapással
Holnap? Ma. Már ma van.
Észrevétlen rekedtem alvászavarban.

Minden libabőr, ha hozzád érek
Még minden részed relytély
Beérem végül ennyivel, ha mehetek
Ne a végén, mihamarabb nyújts menedéket.

Gyújts, kérlek, s én veled égek
Nincs haszna a jégnek
Nem kérem hogy lehűtse hevem
Mikor fejem izzadt párnámra vetem

Végigfolyik az ér. Körvonalaim tölti
Várok, míg valaki mozgatórugóját beköti
a gépnek, a hazug lüktetésnek
Ha nem lehetek édes, hát maradok büntetésnek.

Elég a zsibbadó fejtetőből
Magam hajtom a mozsarat mi felőről.
Csupán azért húzom ilyen hosszúra
Mert órabérben szerződtetett az alvilág ura

Olyan nyugodt, és mégis zavart a gondolatod
Zajt hallok, lámpát oltok,
Énem legmélyebb szakadékba lökte magam.
Maradj. Maradásod nem marad hasztalan.

Az asztal alatt halkan simítom ujjaid
Körökből spirális lassan születik
Pontosan tudom, hol vagyok.
Még ha vakítanak is sötét alakok.

Egyre karikásabb szemem fáj
Bután követem sorsomat
Mindjárt megyek, várj
Csak rendezem soraimat.

Minden lélegzetvétel fáj,
Minden rosszba beleütöm az orromat
Mindjárt… csak várj.
Míg rendezem soraimat

mivanspring.blogspot.hu   Slam poetry Eger