2015. március 21-én nem csak a tavasz beköszöntét ünnepelhetjük, hanem a hazalátogató alaptaggal kiegészült Superego triót is, akikről már mindenki tudja, hogy nem is trió. A koncertről, a zenéről és az élet nagy dolgairól kérdeztük a banda oszlopos,(ex?)tagját, akinek a neve mellé odaírhatnánk hogy (USA). Szóval Hornyák István Pityubá válaszolt a Part magazin kérdéseire.
Part magazin: A március 21-ei Superego3 koncertnek mi lesz a különlegessége és mit takar pontosan az, hogy Hazalátogatók?
Hornyák István: A hazalátogatók elnevezés engem és a családomat takarja. Mivel csaknem két éve már csak „kültagként”, zeneszerzőként (és időnként beleokoskodóként) vagyok jelen a zenekar életében, így ilyenformán jelzést kapott, hogy erre az estére velem fog kiegészülni a trióként működő ötös csapata. Mivel hatan leszünk, akár dupla triókét is értelmezhetjük. Ebben a felállásban csak egyszer, tavaly májusban léptünk fel.
A koncert másik különlegességét az adja, hogy énekhangon kívül többféle hangszerrel is hozzájárulok az estéhez, harmonikán, ukulelén fogok játszani, néha talán csörgőzöm is, így egy kicsit más köntöst kapnak a dalok. Lesznek olyan szerzemények is, amelyek kint születtek Amerikában, néhányat most fogunk bemutatni először közönség előtt.
Part magazin: Neked mennyire hiányzik a közös zenélés a régi bandával? Találtál valami pótszert kint a tengeren túl?
Hornyák István: Borzasztóan hiányzik a zene és a zenekar. A zenélés nekem gyerekkorom óta életforma, amiből nem tudtam teljes egészében kiszállni Amerikában sem. Gyakoroltam, irtam a dalokat, a régieket csiszoltam, finomitottam, újragondoltam.
Nem tudok elég hálás lenni a többieknek azért, hogy továbbra is csinálják, hajtják a zenekart. Ilyen értelemben is van hová haza jönni. Tavaly is így volt, és remélhetőleg az idén is koncerttel is ünnepeljük a hazatérést, ez nagyon jó érzés.
Mintegy pótlásként odakint kezdtem el szájharmonikán játszani. Nagyon megfogott ez a hangszer. Kicsi, könnyű, egyszerűnek tűnik. Jól játszani rajta viszont iszonyúan nehéz. Ennek köszönhetően találkoztam a helyi harmonikaklubbal Indianapolisban. Rendszeresen összejövünk, zenélünk, beszélgetünk. Rajtuk keresztül beleláthatok elég sok mindenbe, voltunk blues fesztiválon, és több igen jó nevű zenésszel is találkozhattam. A harmonika klub nagyon jó, de igazán nem tudja pótolni azt a sok mindent, amit az otthoni zenélés jelentett, a próbákat, koncerteket, kapcsolatot a közönséggel, a többi zenésszel.
Part magazin: Most éppen milyen zenét hallgatsz? Mi szól nálad?
Hornyák István: Egyaránt hallgatok magyar és külföldi zenéket. Itt helyi sugárzásban van modern és klasszikus rock rádió is, felváltva hallgatom (sajnos itt is blokkokban adják a zenéket, mint otthon, és egy idő után elunom ugyanazokat hallgatni…). Rengeteget autózom, közben mindig szól valami. Időnként a country rádióra is átkapcsolok, bár előtte szinte sosem hallgattam country-t, itt nagyon adja magát ez a stílus.
4 magyar lemez megjelenése is Amerikában talált. A Hiperkarma, Szabó Balázs bandája és a Quimby legutolsó albumát is itt hallgattam meg először. Mindhárom zenekar eléggé szövegközpontú (is), nálam nagyon betalált mindhárom, de biztos számított az is, hogy ki vagyunk éhezve a magyar szóra. Aztán tavaly a Rackajam itt járt Nashville-ben lemezt felvenni, utána sikerült találkozni a srácokkal, Columbusban léptek fel a Magyar Református Templomban. A mai napig nem tudom elhinni, hogy az egyik kedvenc magyar zenekaromat itt hallottam zenélni, nagyon nagy élmény volt. Az itt elkészült lemezük is hetente megfordul a lejátszóban.
Egyébként régóta az az egyik hobbim, hogy a Youtube-on vadászom az egyszál gitáros előadókat. Minden héten ráakadok valami érdekességre.
Part magazin: Az USÁ-ban bukkantál rá számodra új és meghatározó bandákra, zenékre?
Hornyák István: Itt a helyi rock adón hallottam a Young the Giant zenekart, nagyon megtetszett, főleg az akusztikus dolgaik. A Raining Jane-t élőben is láttam, Jason Mraz kísérőzenekara volt a tavalyi turnéján. Volt önálló blokkjuk is, nagyon profi előadást nyújtottak. Szintén itt a helyi rádióban hallottam először a Mumford and son-t, ők igaz pár éve már Magyarországot is megjárták, nagyon szívesen hallgatom,. Az egyik legmeghatározóbb élmény Jarle Bernhoft koncertje volt. Ő már régóta az egyik kedvenc eőadóm. Chicagoban láttam, egy kisebb helyen játszani, félelmetesen jó koncertet adott. Két kedvencem, Iron and Wine és Damien Rice az idén éppen együtt lép fel, remélem látom majd őket.
Part magazin: Köszönjük az interjút és jó bulit 21-én!
Superego3 & Hazalátogatók koncert
Idő: 2015. március 21., szombat, 20.00
Hely: Hallgatói Klub, Eger, Lehányka utca 4.
Net: Superego3 fb oldal, koncert fb esemény, HK – Hallgatói klub