Azt.
Azt az éces jazzt. Bérházak nappalijában, magas falain.
Egyszer megmászná. Plafonra verődő részeg sértődésének
kontúrja. Ő tisztességes, mert nő. Véleménye szerint.
Az itallal hígítja rúzsát. Hézagos foga is rúzsos.
Talán nem is szép. És szándékosan rekedt.
Talán nem is lesz senkije. Macskája. Az lesz sok.
Most egy sincs.
Hajnalra elázott a hálójában.
A borgőzös tárcsázások távoli nős férfiak lakására.
Telefonkönyvvel ölében.
Ennek dacára pucér. Fiús haja kócos. Sötét.
Jóllehet nem fekete.
Talán így is szép. És önkéntelen rekedt.
Azt az éces jazzt hallgatja közben. Újból és újból.
Míg el nem alszik.
Mitöbb úgy, hogy kagylót szorítva két melle közé.
Ez már kint
Ez már kint. XV.kerület.
Mama. Nikotinos kezét levegősen fogom.
Egy panel uszkár szarja a Páskomligetben.
A parkolóban Ladák, Zastavák, mozgás sérült üres fakkok.
A játszótér. A vason még kis dobos tegek.
A négy éves kölyök könyökének vére a csúszdára száradva.
Lakótelepi anyák rúzsban. Melegítőben. Piac papucsban. Rántott hús olaj bűze.
És a padok fű és segg szaga egyszerre.
Két rendszerváltás előtti tömb között.
Közötti szabad skatulya.
XV.kerület. Ez már kint.
kredencen
a kredencen oly hagyományos.
még ha nyers tészta gombokon is.
combja jól megül a sodrófa mellett,
amennyire régi kabinosban
a keresztrejtvény fejtő.
látom a lisztes vénuszdomb szegmensét.
az örömrúd koccint a vulva húsával.
miért szedted ma le a függönyöket?
de csak nem válaszolod.
metélten, expresszív kör-hegem
kedvedre
fúrógép a harmadikról
zajt a kredencre is.
kint a szél úgy cúgos,
mint itt benn nálad.