Ezúttal nem mástól olvashattok őszinte véleményt, mint az EKF Vizuális Művészeti Tanészékének docensétől, F. Balogh Erzsébettől. És hogy miről? Bozi Anna – Elemi Elemek című október 17.-ig megtekinthető kiállításáról!

„Tisztelt Közönség! Bozi Anna az Elemi elemek címet adta kiállításának. A munkák az utóbbi években kialakult, egyre markánsabb képi világának figyelemre méltó darabjai.

„Annát kicsi korától ismerve bátran elmondhatom ő egy ízig-vérig alkotó típus, lételeme a művészet. Előttem cseperedett fel, lett érdeklődő kicsi fruskából, művészpalánta. Körülbelül harmadik osztályos volt, amikor először bevittem a rajz tanszékre. Akkor még a Líceum második emeletén, jobbra a sarokban, üvegfallal elválasztva, hosszú folyosón lehetett megközelíteni az egyetlen boltíves ablakmélyedésekkel díszített termet, és beleültettem abba a szürke karosszékbe, ami csodával határos módon még mindig a rajz műterem épségben megmaradt bútora. Kicsi kamasz létére fegyelmezetten ült és úgy emlékszem többször is vállalta ezt a nagy türelmet igénylő feladatot. Szerintem már akkor is megragadta a műterem hangulata. Nem tudom, hogy pontosan milyen időponthoz, élményhez köthető művészet iránti érdeklődése, de hogy korán kialakult az biztosra mondható.”

„A főiskolát, vizuális kommunikáció szakon végezte, ezt a szakot hiába kérdőjelezték meg a későbbiekben egy jó képzési forma volt, a kor kihívásainak megfelelően sokoldalú képzést, több lábon állást biztosított azzal, hogy a klasszikus rajz és festészeti képzés mellett, a fotó, a videó és az elektronikus grafikai alapozást is elindította. Akkor még azt hittük egyenes út vezet innen a tanári pálya felé, de alaposan összekuszálták terveinket a 2008-tól felgyorsuló események. Eljött az ideje annak, amiről Csontó Lajos a debreceni Modemben rendezett kiállításán, a ” Vicces történetek „szövegfeliratain kiemelt ” ideje álmainkat józanul szemügyre venni”. Ez a mondat sokunk számára aktuális üzenetnek számít. Milyen kérdéseket tesz fel Anna? Miről álmodik? Mire keresi a választ? Munkáim velőjét élményeim, érzéseim alkotják, az emberi esetlenség van kódolva bennük. Mint a szőnyegekben elvétett hibás szemek, fémjelzik az emberi kéz által alkotott anyag értékét. – írja portfóliójában. A képek egy részét korábbi kiállításokról ismerhetjük, de kibővült pár darabbal, ami teljesebbé, kerekebbé, több rétegűvé tette jelentésében, kifejezésmódjában a szövetek gondolatkörébe szánt munkákat.”

„Visszatérve a kiállítás címére, próbáltam értelmezni. Először az elemi szó szinonimáit kerestem, meglepően gazdag árnyalatúak. Tehát ezek szerint Anna a megfékezhetetlen, leküzdhetetlen, megállíthatatlan, elsöprő fontos, nélkülözhetetlen, alapvető, lényeges, lényegbeli, központi, középponti, esszenciális, elengedhetetlen, jelentős, releváns, jelentőségteljes, meghatározó, létfontosságú, kulcsfontosságú, kardinális, sokat számító, hangsúlyos, kulcsponti elemek szerepére utal. Az elemekből az ősi négy elem (tűz, víz, levegő, föld) közül főleg a föld témaköréhez köthető képek szerepelnek hangsúlyosabban.”

„Bizonyára nem én vagyok az egyetlen, akinek felvillannak szellemi előképként művésznevek, életművek. Bár Anna határozottan elutasította az Antoni Tapies-el, Anzelm Kifferrel vont párhuzamot, de úgy gondolom Alberto Burri egy bizonyos korszaka, amikor foltozott vásznakat használ égetett, olvasztott felületekkel kombinálva, feltétlenül megemlíthető szellemi rokonságként, függetlenül attól, hogy nem tudatos előképről, csak hozzá hasonló eszközhasználatról, ráérzésekről beszélhetünk. A rusztikus anyaghasználat, a durva felületek varázsa a színhangsúlyokkal összeépített, finom konstruktivitást hordozó zsákvásznak egyfajta feszültséggel teli dialektika közvetítői – utalnék itt elsősorban a zsákvászon színével összehangolt vörösekre. A talált tárgyakból, régi keretekből, vakkeretekből, régi szövetekből, spárgából, fonalakból építkező felületek sokszor a kísérleti textillel mutatnak rokonságot, de mindig festett felülettel is kiegészíti a gondosan összekomponált anyaghordozót. Talán rossz szó a kiegészíti, mert a tartalmi kérdéseket, a kifejező erőt a festett felület hordozza. Legyen az egy-egy izzó telt szín, vagy élénk mozgású gesztuserejű ecsetvonás, vagy csurgatott felület. Minden esetben a festés, a festék elemi erejét hangsúlyozza, de egyben jelként is funkcionáló részlet. Sok helyen főmotívum szerepét kapja, kalligrafikus oldottsággal.”

„A Szövetek kapcsán a szálak erős struktúrává kapcsolódására asszociálhatunk. A képek többségében nagy szerepet szán a nyugodtabb homogénebb felületnek, közéjük szorítja a feszültséget hordozó, szinte sebként felszakadó, olykor tiszta színnel is megerősített mozgalmas sávot. Ez a hol horizontális, hol vertikális hangsúlyozottság, mint komponálási mód olyannyira ismétlődni látszik, hogy felmerülhet bennünk az a gondolat, nem ösztönszerű, a véletlenek játékáról van szó, hanem tudatos figyelemfelkeltésről, a jelentéstartalom fokozásáról, erősítéséről az ismétlés, a ritmizálás eszközével. A képzőművészeten kívül, a zenében, a költészetben is használatos kifejezési forma az ismétlés. Az elmúlt hetekben az Akvarell Triennálé kapcsán sokat olvastam Radnóti Miklós verseit, rengeteg szép példára bukkantam. A „Két karodban” című vers sorai, mindenki számára felidézhető, ismerősen csengő, dallamos ritmusú strófáit könnyű volt megtanulni a gimnáziumban. De szép példa az ismétlés használatára Juhász Gyula: A Végeken című verse, melyben a hull, szót ötször ismétli meg.”

„Ma hull a hó és álom hull a hóban…”

„És hull a hó és hull, hull szakadatlan.”

„Van ezeknek a képeknek, belső mozgalmasságukkal, dallamos ritmusukkal, olyan hatása, mintha több képen keresztül folytatódna az elkezdett történet, kiegészítik egymást, szinte egy végtelenített folyamra, vagy folyamatra emlékeztetve bennünket. Egy igen izgalmas alkotói korszak eredményeit látjuk, melyhez gratulálunk és várjuk a folytatást!”

Bozi Anna további műveinek megtekintéséhez, munkásságának elolvasásához a linkre kattintva szemezgethettek!