Ülsz. Két keréken. Ha elég fiatal vagy akkor ez a két kerék lehetett egy műanyag kismotoré is. Ha kevésbé, akkor egy seprűnyél volt az ülésed mögé kötözve, így rohantak utánad szüleid, nagyszüleid, mikor biciklizni tanultál. Vagy szerencsés voltál és triciklivel kezdted. Mindnyájan máshogy kezdtük.

Máshogy kezdték a Cyclonomia tagjai is.  Cycling + Autonomia = Cyclonomia

A képlet egyszerű. A bringásoknak is megvan a szabad akarata, kreativitása, tenni akarása, és természetesen az önrendelkezésre való igénye. De hogyan is valósulhat meg mindez egy pesti pinceműhely keretein belül?

Belépsz, vagyis lelépsz, mert elég meredek a lefelé vezető lépcsősor. Aztán egyre furább dolgok lógnak a mennyezetről a fejed felé. Vázak, villák, felnik, minden ami kell egy biciklihez. Cél: csináld magad bringa”gyártás” egy kollektív közösségi műhely keretein belül. Azután jön a legfontosabb kérdés:

Hogyan?

• hogyan lehet összerakni egy komplett biciklit a nulláról?,
• hogyan kell karbantartani a bringád?
• hogyan kell a használt alkatrészeket kicserélni?
• hogyan kell új kormányt vagy kereket fűzni?
• hogyan lehet teljesen új funkciókra átalakítani?
• hogyan lehet csomagtartót és utánfutót felszerelni?
• hogyan lehet a bringát teherszállításra alkalmassá tenni, stb?

A Cyclonomia tagjai segítenek ebben, mert aki tudja, az tanítja!
A tagok tehát egymást segítve rakhatják össze és javíthatják kerékpárjaikat. Sőt, mivel a csapat célja a városi bringázás népszerűsítése valamint az önálló szerszámhasználat támogatása és elterjesztése, lehetőség nyílik mindenki számára nemcsak a kísérletezésre, hanem a megvalósításra is.
Ám nemcsak erről van szó. Nyilván a kivitelezésnél is fontos a „nemnövekedés” szemléletmódja, vagyis ha így tetszik, felesleges pocsékolni. Adományozott alkatrészek, vázak, komplett megunt biciklik várják, hogy újjászülessenek.

A kezdeményezésről a cyclonomia.org címen találtok bővebb információt! Klikkeljetek, olvassatok!

Korsós Bernadett