Március 22-én Egerben lesz a Lengyel-Magyar Barátság Napja. Ennek kapcsán posztolgatunk mi is párat itt a Part magazinon. Segítségünkre van ebben Rittenbacher Ödön, az egri lengyel közösség meghatározó arca. Közösen körbejárunk néhány kulturális-történelmi érdekességet lengyel-magyar viszonylatban.
Vessük is bele magunkat. 2. rész!
A második világháború kitörése után rengeteg lengyel katona és polgár érkezett Magyarországra, ahol nagy szeretettel fogadták és segíteték őket. Egerben is sok lengyel katona megfordult a háború során, és így lengyel történetek és sorsok fűződnek a városhoz.
Aranka Mirecka-Biegun lengyel hölgy Magyarországon született a háború alatt. Azért lett Aranka, mert rendesek voltak a háziak, ahol laktak, és ott Arankának hívtak egy kedves magyar hölgyet, valószínűleg a házinénit. Aranka személynév nincs a lengyelben. Most Aranka néni levelét és néhány régi képét szeretnénk megosztani. (Az eredeti levél lengyel nyelvű szövegét dőlt betűvel közöljük.)
1. A képen én vagyok Egerben. 1942. szeptember 14.
Eger 14.09.1942r – to jestem ja
2. Egerben, 1942 nyarán a családdal
Eger lato 1942r moi rodzice i ja
3. Ezen a képen 1941-ben Kiskunlacházán Adolf Kacin tüzér őrnagy és én vagyok. Adolf Kacin tüzér őrnagy különböző erődítményrendszerekre specializálódott (egy erődrendszerekkel kapcsolatos honlapon találkoztam újra a nevével). Túlélte a háborút és visszatért Lengyelországba. 1945-ben találkozott az édesapámmal Zywiecben. Megnősült és a katowicei polgármester titkára volt, de nem sokáig, mert utána szakmunkásképzőben tanított. Valamikor 1964-65-ben halt meg.
Kiskunlahaza 1941r major Adolf Kacin i ja.Major A.Kacin był saperem, specjalizował sie w fortyfikacjach takie innformacje znalazłam na portalu o fortyfikacjach, przeżył wojne, wrócił do Polski, w 1945 roku spotkał sie w Zywcu z moim ojcem, ozenił sie, był sekretarzem prezydenta Katowic, ale chyba nie długo bo póżniej uczył w szkole zawodowej, zmarł ok. 1964, 65r. Poznałam go ponownie w 1959r gdy byłam z moim ojcem u nich w Katowicach.
4. Kiskunlacháza 1941 édesanyámmal.
Kiskunlahaza 1941r z moja mamą.
Az édesapám az egri internálás után Kaisersteinbruch-ba került fogolytáborba, ahol borzalmas körülmények voltak, majd Luckenwalde-ban volt fogoly (Berlin mellett) egészen a háború végéig. 1945-ben visszatért Zywiecbe és a Vöröskereszt segítségével megtalálta édesanyámat és engem. Linz mellet talált meg minket 1946-ban és ekkor visszatértünk Zywiecbe. 1946-ban édesanyám meghalt. Édesapám újra megnősült és 1975-ig élt.
Előtte még meglátogatta Egert és Kiskunlacházát, a régi ismerősöket és elment Peregen a templomba, ahol édesanyámmal házasságot kötöttek, és ahol engem is megkereszteltek.
Mój ojciec po internowaniu w Egerze dostał sie do niewoli w obozie jenieckim w Kaisersteinbruch gdzie były straszne warunki a póżniej był w obozie jenieckim Luckenwalde pod Berlinem do końca wojny. W lipcu 1945r wrócił do żywca i poszukiwał przez Cerwony krzyć mojej mamy i mnie.
Odnalazł nas w 1946r pod Linzem i w maju 1946r wróciłysmy do żywca, w sierpniu 1946 zmarła moja mama. Ojciec ozenił sie powtórnie i przeżył do 1975r. Wcześniej odwiedził Kiskunlahaze i i Eger znajomych z czasów internowania i odzwiedził również kosciół w Pereg gdzie brał ślub z moją mama i gdzie byłam chrzczona.
Wczesniejsze dokumenty mam nadzieje, ze dotarły e-mailem.
Dostałam zawiadomienie i informacje o dniach przyjaźni węgiersko-polskiej ale niestety po wegiersku, do lat czterech mówiłam po wegiersku ale wszystko zapomniałam, a nauczyć sie już chyba nie nauczę mimo najszczerszych checi.
Pozdrawiam serdecznie
Aranka Mirecka–Biegun