A szervezőcsapat nevében sajnos ki kell jelentenünk, hogy a korábban tervezett egri Dohánygyár Kreatív Kulturális Központot nem tudjuk megcsinálni. Mostanra, több mint háromnegyed évvel az alapgondolat megszületése után, világossá vált, hogy a körülmények nem teszik lehetővé azt, hogy Egerben egy új, független, alulról építkező kulturális központ jöjjön létre. Sajnos ez a szitu. És egyben köszönjük a segítséget, a támogatást, a befektetett energiát mindenkinek, aki hozzátett a projekthez bármit is!

Érdemes néhány szóval a projekt történetét és a kudarc okát felvázolnunk, bár valószínűleg ahány szereplő, annyi verzió létezik.  A sztori 2013 év elején kezdődött, bár az előzmények odáig mennek vissza, hogy Egerben bezárt az Egál, az Egrix, az Ifiház, nem épült meg az Agóra és az oda tervezett Ifjúsági Klub, plusz az egri zenekarok próbatermi lehetőségei elég kaotikusak és nem voltak jó koncerthelyek a városban. Azaz az egri fiatalok egy nagy szeletének és ezzel együtt a város kreatív-kulturális szereplőinek alkotói és fogyasztói lehetőségei is eléggé beszűkültek. Szóval év elején az Agria Park vezetősége megkereste a város vezetőségét, hogy a volt dohánygyári igazgatósági épület évek óta üresen áll, és valamilyen kulturális hasznosításban gondolkodhatnának közösen. Ekkor merült fel, hogy a fenti problémákat orvosolandó, egy nonprofit ifjúsági, kulturális központot lehetne létrehozni az épületben, és ennek kapcsán állt össze egy olyan fiatal, független (azaz nem önkormányzati, állami intézményekben dolgozó) kultúraszervezőkből álló csapat, amelyik szívesen belevágott a projektbe. (Hasonló ötletek korábban is voltak már pl. a volt 3-as suli kapcsán, tehát nem a nulláról indult a folyamat.)

Adott volt tehát három partner (Agria Park, önkormányzat, szervezők) és adott volt az épület minden pozitívumával, negatívumával. Az Agria Park kedvező bérleti díjakat ígért, a városvezetés és a közgyűlés 2 millió forintot különített el e célra, a szervezői csapattal pedig elkezdtünk szervezni. Az épületről csak annyit, hogy 20-30 m2-es szobákkal, irodákkal van tele, ami próbatermeknek, műtermeknek okés lenne, viszont koncert- és rendezvényteremnek megfelelő tere nincs, aminek kialakítása azért húzósabb összegeket emésztene fel. A hely viszont alkalmas arra is, hogy fiatal, kezdő kreatívoknak inkubátorházként szolgáljon. Ez a kreatív ipari vonulat a koncepcióban a szervezkedés folyamán egyre előrébb került, ami globálisan nézve nem valami eredeti ötlet, de azért Egerbe hozhatott volna egy kis frissességet, lendületet.

Aztán április közepén jött a hír, hogy a felújítandó városházából a hivatal mitadisten pont abba az épületbe szeretne beköltözni, ahová mi. Derült égből villámcsapás. Lehet, hogy túl naivak és lelkesek voltunk, de akkor mi még nagyon hittünk abban, hogy Egerben lehet egy jó kezdeményezést megvalósítani. És még ma is úgy gondoljuk, hogy az ötlet ereje nem csökkent… És ezt a pozitív hangulatot (visszanézve: álom) zúzta szét a város vezetése. Annál is érthetetlenebb ez, mert pár nappal korábban még a 2 milliós támogatást szavaztak meg, majd pedig jött az Einstand ötlete. Ami eztán jött az eléggé köztudott, hisz a helyi média majd összes szereplője tudósított, vélemények jöttek-mentek. Nyílt levél a polgármesternek, semmitmondó-kioktató válasz, és egy kulturális demonstráció a Dobó téren – csak hogy a csúcspontokat említsük. Hatása persze nem sok volt ezeknek. És kb az egész ügy kirobbanásának időpontjától szerettünk volna a város polgármesterével, Habis Lászlóval leülni, hogy beszéljünk a Dohánygyár projektről és tágabban értelmezve az egri ifjúsági-kulturális közállapotokról. Folyamatosan kaptuk a visszajelzéseket, hogy „nemsokára”, hogy „jövő héten”, hogy „most nagyon elfoglalt”… Aha. Értjük. Természetesen… Azóta sem jött létre ez a találkozó. Átjött az üzenet.

2013. április 19. – Szabadtéri próbák, szabadtéri műtermek – kulturális demó a Dobó téren

Aztán a nyár közepén kiderült, hogy a Hivatal nem az Agria Parkba költözik. Nincsenek illúzióink, hogy a mi projektünk mennyit nyomhatott a latban, de hogy, hogy nem úgy alakult, hogy ismét szabad lett a pálya, bár a lendületünket, energiáinkat nagyon lecsapolta ez az incidens. Ekkor jutottunk oda, hogy írásbeli árajánlatot kértünk az Agria Parktól. És hát az ördög a részletekben rejlik. Az annyi, nem annyi volt, mint mi vélni tudtuk az elejétől fogva. Osztottunk, szoroztunk, potenciális szereplőkkel, lehetséges bérlőkkel beszéltünk. Felmértük a nagyobb rendezvényterem kialakításának költségeit. Tárgyaltunk, akivel tudtunk és nyár végére számunkra már világossá vált, hogy ezt a projektet mi nem tudjuk megcsinálni, hacsak nem történik valamilyen csoda. Nem történt. És most szomorúan és reálisan ki kell jelentetnünk, hogy ebben a sztoriban ennyi volt.

Ha most kezdenénk, biztos, hogy több dolgot másként csinálnánk, de még ha vérprofik lennénk, akkor sem biztos, hogy az Agria Park áraival és főként az önkormányzat anyagi és erkölcsi támogatása nélkül egy ilyen projektet be lehet indítani.

Mi a magunk részéről nagyon sajnáljuk, hogy ez így alakult. Bízunk benne, hogy a jövőben még összeállhat egy olyan konstelláció, hogy van egy megfelelő tér, megfelelő csapat, megfelelő önkormányzati támogatás. És bízunk benne, hogy mi is benne lehetünk majd abban a bizonyos csapatban. Valamikor. A jövőben…

Part Egyesület és a szervező csapat tagjai
Asztalos Attila, Bók Tamás, Ilkka Janatuinen, Korsós Bernadett, Szilágyi Rudolf, Szlaukó Mónika, Törőcsik Gábor

Az egykori dohánygyár igazgatósági épülete a mostani Agria Park területén

Volt egy jó ötletünk…