A Kis Zsinagóga idén is helyet ad egy kiállításnak a Kaláka fesztivál keretein belül. A szervezők idén Halmos Béláról, a táncház mozgalom legendás alakjáról emlékeznek meg egy fotókiállítással.

Megnyitó: 2014. június 27. péntek 15.00
Közreműködik:  Sebő együttes és Gryllus Dániel
Megtekinthető: 2014. július 6. vasárnapig mindennap 10.00-18.00
Helyszín: Kis Zsinagóga Galéria, Eger, Hibay Károly utca 7.
Be: ingyenes
Szervező: Kaláka fesztivál és EKMK

Béla bácsi – kiállítás Halmos Béla emlékére

Halmos Béla (Szombathely, 1946 – Budapest, 2013)

Halmos Béla tudósember. Építészmérnök, muzsikus, a zenetudományok kandidátusa, népzenekutató, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára, de barátai, tanítványai, ismerősei, még a családja is „csak” Béla bácsiként emlegetik. Már fiatalemberként is Béla bácsi volt, hiszen szinte valamennyi hazai táncházi muzsikus mesterének tekinti. A legendás Sebő – Halmos duó „fele”, majd a Sebő együttes egyik alapítója. Csaknem 20 évig – a zenekar megszűnéséig – volt a Kalamajka együttes prímása, s muzsikált táncházat minden szombaton a Molnár utcában, majd jogutódjában, az Aranytíz Kultúrházban. Közel 15 évig készített havi rendszerességgel népzenei műsorokat a Magyar Televízió és a Duna Televízió számára Szomjas Györggyel és Rosta Katalinnal. Az „Új régi hang” 12 részes DVD-sorozat ötletgazdája és zenei rendezője volt. (A sorozat tavaly júniusban jelent meg.)

Hazai és külföldi zenésztáborok állandó tanára, s koncertzenészként is bejárta a világot. Akkor járt Erdélybe gyűjteni, amikor még csak suttogva, halkan merték megmutatni a féltve őrzött muzsikát a helyi zenészek. Magnószalagra rögzítette, lejegyezte a dallamokat, meséltette a mestereket életükről, a zenéről, a hagyományról.

Kandidátusi értekezését Ádám István és bandája (egy széki zenekar monográfiája) címen írta 1986-ban, s 1987-ben megkapta a tudományos fokozatot.

Aki ismerte, szerette. Bár pedagógus végzettsége nem volt, mégis állandóan tanított, s nem csak zenét: emberséget, szeretet, tiszteletet. Mindenkiben és mindenben a jót kereste: azt, ami összeköt, és nem ami szétválaszt. Nagyon szeretett beszélgetni, főként egy jó kaja és egy pohár bor mellett.

A hegedűje nélkül sehova nem ment: „Mit lehet tudni”- szokta mondani.

Szinte minden Kaláka Fesztiválon ott volt: zsűrizett a tehetségkutató versenyen, muzsikált szólóban, vagy a zenekarával, vagy kiállítást rendezett a gyűjtőútjain készített fotóiból. 2 éve a PG Csoporttal láthattuk muzsikálni a Dobó téren.

Számtalan díja mellett ott a Príma-díj, a Népművészet Mestere-díj, s 2013-ban tudományos és művészeti munkásságának elismeréséül a Széchenyi-díj.

Több mint száz zenész muzsikája kísérte utolsó útjára.

-ak-

Forrás: kalakafesztival.hu