Performansz vagy inkább színházi darab? Táncelőadás vagy inkább a szem kápráztatása a fény segítségével? Netalántán a fül kényeztetése egyfajta velőtrázó tisztaságban? Aki ott volt tudhatja, hisz átélte, aki pedig nem lehetett ott, most kicsit olvashat róla, milyen is volt a Trafó ma esti fő attrakciója, a svéd-holland-finn triumvirátus szinte minden érzékre ható újjáteremtő egyvelege, a GRIND.

A beharangban a Trafó ennél találóbban nem jellemezhette volna a ma esti rendezvényt – ezt már most az elején le kell szögeznem. „A legextrémebb techno buli, érzéki trip drogok nélkül.” És mennyire igaz volt! Habár az LSD létezéséről csak az iskolai felvilágosításokból és pár filmtörténeti műremekből tudhatok – a hatás és háttérismeretekért ezúton is köszönet a Félelem és Reszketés rendezőinek – a ma este tényleg egy fajta érzéki kábulatban telt, ahol az ember megjárhatta lelke legmélyebb bugyrait. Átélhette többek közt a semmivé válás, a kozmosszal való eggyé olvadás vagy éppen az újjászületés élményét is, hogy aztán a végkifejletben csatlakozhasson az örök körforgásba, mely egyszer mindig véget ér, hogy aztán újjáinduljon és így kovácsolja össze a lét és nemlét abszolút átélését a zene, a fény és az árnyak, valamint a tánc tökéletes egyvelegével.

Jefta van Dinther koreográfus és táncos GRIND névre keresztelt, több részből felépülő installációjának célja a közönség reakcióinak megfigyelése volt több, egymásra épülő érzékre hatás felépítésével, a fény a hang és a tánc ötvözésével, melynek kivitelezésében David Kiers hangmérnök és Minna Tiikkainen fénytervező nyújtott segítő kezet. Az eredmény pedig önmagáért beszél. Egy olyan produkciót láthatott ma a nagyérdemű a Trafó Kortárs Művészetek Házában, mely mindenkiben más és más érzéseket keltett, még is ugyanazt eredményezhette. Egy fajta kiteljesedést, hogy mi magunk is megtapasztalhassuk milyen mély összefüggések bújnak meg érzékeink koncentrációjában. Abban a szinesztéziában, amit csak is egy tudatosan felépített még is ösztönökre épülő érzékkeltés képezhet.

Saját élményem szerint – a fülem, a szemem és persze a produkció hathatós segítségével – a lélek pozitív értelemben vett csapdába csalását, a közvetített ingerek általi letisztulását, majd pedig hamvaiból való újjáépítését éltem meg a sötétben töltött egy óra alatt, hogy aztán az eddigieknél is tökéletesebben felépített szellemmel és hiánytalanul térhessek magamhoz az előadás végére. Hogy az installáció készítői és előadói, valamint a többi néző mindezt hogyan élhette meg, közvetlen az előadás után ki is derült a közönségtalálkozó során, amikor is kicsit közvetlenebbül meg is ismerhettük a triumvirátus vidám és mosolygós tagjait. Kérdéseket tehettünk fel a trafó fordítóinak segítségével, majd a Kontrából már közismertté vált Modeo segítségével még bólogathattunk is picit egy kis szomjoltó lehörpintése mellett, hogy aztán felkészüljünk a hét folytatására, csodás tapasztalatokkal, lelkileg maximumra töltve.